Annyi régi emlék jutott most eszembe. Pedig csak egy dal, de a gitár hangja a zene maga az ének annyira nosztalgikus hangulatba kerültem és persze a parfüm, amit nagyon régen használtam, már de a kedvencem. Meg gyújtottam egy Ópiumos füstölőt és elmerültem az álmaim tengerébe. Ki sem akarok jönni ebből a világból, mert nem akarok a zord valóságban élni. Nem akarom, hogy felébresszenek, hagynak aludni örök álomra szenderülni.

Néha tényleg ezt érzem. Aztán meg mikor a valósággal szembe nézek, rá jövök, szeretem a valóságot szeretek benne élni szeretem az életem. És örülök, hogy én én vagyok. És annak is, hogy amit bevonzottam eddig az életembe az meg is valósult. Tudom, hogy az élet egy nagyon nagy hullám vasút, de azt is tudom, hogy minden rendben lesz. A mai napot viszont szívesen passzolnám a holnapról nem is beszélve.

http://www.youtube.com/watch?v=bheSPKlhcj8

Erről a dalról írtam annyira bele szerelmesedtem nagyon tetszik.