Már jó régen írtam blogot mert fáradt voltam s pihentem.
De most be pótolom kezdjük a munkácsi úttal : )
Munkács furcsa volt abba a házba menni ahol volt a temetés meg ahol anyukám felnőtt sok szép emléket mesélt nekünk Anyukám meg Apukám is mert ő is sokat volt ott mikor udvarolt Anyukámnak: ) Az út ahogyan el haladtunk a sok szántó föld mellet rajtuk a napraforgó mezőkkel amiket meg érint a nap melege s csodálatosan szép látványt nyújtanak egykét napra forgón már látszik hogy várja az aratást mert ki veszet belőle az élet de vannak olyan napra forgók is akik reménnyel fordúlnak a nap felé hogy magúkba szívják a nap erejét.
A szántó földek mögött meg fel bukkantak a kárpátok büszke bércei s emlékeztetnek arra hogy magyarok vagyunk büszkeséggel tölt el hogy az vagyok s az lehetek! S örökre az is maradok! Munkácshoz közeledve a munkácsi várat pillantottuk meg csodálatosan szép látvány volt annyira szép s varázslatos látvány .Munkácsi házunk hoz érve a kis házikó fogad ami már nagyon régóta ott ál rengeteg mindent el tudna mesélni a ház hogy ha beszélni tudna a kert viszonylag nagy de a szomszéd be építette egy részét de a kertbe ami megmaradt virágok vannak meg szőlővel van be futva a ház előtt lévő kis lépcső amire lelehet ülni s el merülni a múlt titkaiba. Kicsit pihentünk majd fel mentünk a munkácsi várba ahol Munkácsy kiállítás volt annyira szépek s magával ragadóak azok a képek
Csütörtökön Gerebenbe mentük el az el hunyt rokonainknak a sírját meg látogatni meg a falucskát meg nézni ami egy csodálatos kis falucska régen a déd szüleimé volt csak aztán el vették tőlük. Gerebenből Berreg várra mentünk tovább hol is a Habsburg nyári vadász kastélyt tekinthettük meg a Monarciha idején a kastélynak 12 bejárata volt 52 szobája és 365 ablaka volt. Most viszont a szívbetegek számára szanatórium így csak kívülről tekinthettük meg . A kastélytól nem messze van egy tavacska ami régen a Monarciha jelképe volt.
Régen a dédnagymamám gyalog érkezet ide Zita királynőhöz társalkodni a fák s az erdő hűs árnyékában Gerebenből. Hihetetlen érzés volt hogy én is ott járkálhatok ahol régen a dédnagymamám járkált.
Péntek Vereckei-hágó El szomorító hogy milyen állapotban van az emlékmű melyet a magyarok készítettek annak jeléül hogy ott jött be Árpád apánk s mögötte hatalmas serege .
Majd ki feküdtünk a domb oldalra s élveztük a szél lágy érintését s hallgatuk a fák zenéjét s meséjét a múltról s a jövőről. Majd Nevickei várrom romjait néztük meg s meg is másztuk .
Utána pedig ungváron voltunk ahol is a várat meg az érseki palotát tekintetük meg .
Majd utolsó estén el mentünk közelben csordogáló patakhoz – Klochky s ott sütöttünk szalonnát meg a patakba is bele mentünk. Annyira szép az a patak csodálatosan olyan meg nyugtató érzés volt ott ücsörögni s gondolkodni.
Vasárnap: Haza felé még meg álltunk Tákoson ahol egy különleges református templom van amibe be is mentünk borral és kenyérrel kínáltak meg minket. Nagyon kedves s vendég szerető emberekkel találkoztunk .Majd Erzsike néni aki majdnem 90 éves egy rövid ismertetőt mesélt a templomtörténetéről. Ami majdnem 300 évre vezethető vissza .
Nagyon jól éreztük magunkat ebben a párnapban sok szép érdekes helyen voltunk .
Képeket a photoblogra teszek fel : )
