Úgy érzem hogy a szakadék szélén állok s félek bele fogok esni. Csak zuhanni fogok sodródni az árral. Kicsit nehéz most sokat tanultam meg tanulok nem sokára már befejezem szerintem egy óra s készen vagyok. De tökre fáj a szívem nem tudom miért nem kellene szomorúnak lennem de még is az vagyok fel adom hogy valaha is lesz normális pasim inkább el megyek apácának abba Istenbe sose fogok csalódni. Bár ezt még át kell azért alaposabban gondolnom. De már elég régóta forgatom a fejembe ezeket a gondolatokat. Több éve már. Szép életem lenne az biztos de ugyan akkor nehéz is egy kicsit bár nem lennének anyagi gondjaink sem. Bár ki tudja? Nem lehet bele látni ebbe az élet formábba sem mint ahogyan senki máséba sem. Nem bántam meg a döntésem kicsit könnyebb de ugyan akkor nehéz is egyébben ennek nem tudom konkrétan az okát. Na megyek vissza tanulni mert sose leszek készen s még pihenni is szeretnék ma hogy holnapra friss legyek s üde: ) Mert miért ne? Ki tudja mit hoz holnap Semmit mint mindig mindig csak várok s apró lépésekkel haladok előre az utamon de most el foggyot a türelmem s szeretném tudni vajon meg éri-e nekem várni arra az illetőre vajon sikkerrel fogok járni egyetlen egy jelet szeretnék csak kapni hogy most mit tegyek?