Ez csak egy álom kép sajnos …

Miért? Miért? Miért? Egyre csak ezt kérdezem magamtól.
Miért nem jön egy társ a szívemért egy lelki társ. Olyan magányosan érzem magam mostanában egyedül érzem magam a földön . De ezzel nem csak én vagyok így .
Mostanában gyakran álmodok érdekes eseményeket amiket nem mindig tudok meg magyarázni magamnak. De talán nem is kell. Hiszen így tökéletes ez az álom kép ami lassacskán egy regényé alakul át : ) . Egy erdőben játszódtak a történet egy lányról szól az erdő közepén volt egy tó amire a telihold fénye rá világított olyan varázslatos látvány nyújtott. Egészen el bámészkodott a lány a tó és a hold szépségén. Majd valaki a vállára tetet a kezét s ezeket mondta neki :
- Lia ez Nemende területe veszélyes itt lened még bajod este gyere ….(Zen akit már ismert Liát de még is meg lepte a fiú látta.
- Hová viszel Zen? (Lia kicsit zavartan mert nem tudta hogy álom-e vagy valóság)
- Vissza viszlek Adriába (Zen)
- Adriába a népemhez igaz? (Lia)
- Igen (zen)
- De mi ez a sok kérdés Lia mi abaj? (Zen)
- Én nem tudom olyan különöset álmodtam az éjjel amikor ott voltunk Adriába és láttam a népem . Ott voltál te is meg még rengeteg lovag akik belém helyezték az utolsó reményt hogy meg találjam a királyok kardját…..
- Előbb az Apádat kell meg találni(Zen)
- Tudom hol van ….(Lia)
- Mi?? (zen aki rá nézet a lányra a lány meg állt s Zenre nézet a nagy Zöld szemeivel)
- Nemende….. Nemende el rabolta ő többé már nem az apám hanem Nemende egyik szolgája lett Nemende meg bízta őt hogy keresse meg neki a kardot s adja oda neki így ő uralhatná Andriát s az egész népet így minden hatalom az övé lenne( Lia)
- Igen de te itt vagy amíg te itt vagy s élsz addig a népnek van reménye hogy nem Nemende fog győzni hanem te ( Zen ezzel közelebb lépet a lányhoz )
- Igen de én egyedül gyenge vagyok ehez nem tudom ….(Lia)
- Nem kell egyedül végig csinálnod én veled vagyok s a lovagok rendje is (zen)
- Igen tudom de hol a kard a királyok kardja??(Lia)
- A kardot ott keresd ahová a szíved húz ( halatszódót egy hang az egyik közeli barlangból)
- Ki az ki van ott ? ( Lia)
- Hát én…( Evden egy kis medve bocs bújt elő az egyik barlangból)
- Hát te ki vagy ? ( zen)
- Én egy medve vagyok talán nem látod? (Feleli a kis bocs)
- De aranyos kis bocs (Lia aki oda szaladt a kis bocshoz)
- Lia nem kéne nem tudhatjuk hogy kivel van (Zen )
- Ugyan zen ő csak egy kis medve bocs (Lia)
- Segíteni jöttem a hercegnőnknek (Medve)
- Ezt honnan tudod? (lia)
- Rajtad van a medalion a mit csak a királyi család tagjai viselnek (Bocs)
- Mi ja ez ?(lia)
- Ezt még az édes anyámtól kaptam gyerek koromban(Lia)
- Lia menünk kell az acskák a nyomunkban vannak már(zen)
- Igen menjünk(Lia) El akartak indulni az erdő fel de a medve bocs így szólt..
- Gyertek velem az Acskák már közelednek nem jó ha az erdőn keresztül mentek mert ők pont onnan jönnek. ( bocs)
Az út egy barlangon keresztül vezetett a medve bocs egy víz esésen keresztül vezette átőket ami vissza vezette őket Andriába . Folytatása készülőben : )

Volt mi volt…

Meg sárgult fénykép a címlapon ez leszek jól tudom…
Szemembe könny szökik , nem hagyom!
Fény kell a színpadon!
Voltam sivár,szép szűz leány, mind ez csak múló árny…
Hány szerep,hány csók hány vallomás?!
Hogy néz rám gyermekem?
Talán-talán! Volt sok talán…
Sok játszma,ez úgy ám!
Itt állok védetlen,pőrén, Nincs rúzs, nincs állarc mamár!
Az idő majd rajtam is túl lép, nem vár…
Meg sárgult fénykép egy címlapon ,
Lesben áll miért hagyom?!
Szemembe könny szökik fáj nagyon!
Fényt még a színpadon!
Volt sok talán,megérted tán…
Volt mi volt … múló árny…
Ez egy dal szöveg ami meg fogott nagyon meg szeretem s sokat éneklem azóta .
A kép ezért ez a kép mert meg fogott valami a szemekben. S mert nekem nagyon teszik ez a kép .