Halkan szól, a zene lassan bele kortyolok a forró Kakaómba mely a kedvenc piros pöttyös bögrémben van. Junior az ágyam végében összegömbölyödve alszik, amikor hozzá érek hangos dorombolással üdvözli a kényeseztető simogatásokat. Kellemes Őszies este van, itt nagyon jó idő van főleg három nagy takaró alatt. Mostanában tökre sokszor vagyok szomorú s levert. Ebben igaza van az egyik barátnőmnek. Egyszerű az oka annyi hogy túl sok minden jött össze és nem érzek momentán stabil talajt a lábam alatt Illetve egy részt igen más részt nem. De most pozitív leszek, mert ez így nem jó igyekezni fogok csak a jót bevonzani, mert unom a sok rosszat s azért is erősebben fogok hinni. Mert ez az egy dolog maradt nekem, meg no meg az hogy újul, erővel fogok neki vágni az életemnek s pozitív leszek. Mert más lehetőségem nincsen. Most viszont igyekszem el merülni az álmaim édes tengerébe holnapra kipihentnek frissnek kell lennem, J hiszen holnap, lesz Édes November J

Az óra s az idő végtelen kereke az idő szalad, sebesen minden nappal eggyel kevesebbet élhetünk. Minden nap más s minden napban van valami külön leges s szép. Imádom az Őszi napsütést. Most viszont izgulok, kicsit mert állás interjúra megyek. Fogalmam sincsen milyen lesz, de én pozitív vagyok az a helyzet, hogy nem féltem magam tudom, hogy fel tudom találni magam. Csak azon izgulok, hogy oda találjak, s hogy ne késsek el, s hogy ne kelljen nagyon sokat várnom, s hogy haza találjak s mindezt időben is tehát ne ilyen este nyolcig ott lévős effektben, mert még meg kell, írjak egy beadandót. Meg, mert jó lenne hamar túl lenni az egészen. Három napja rém álmaim vannak, s hajnalban fel kellek, mindig elsírom, magam álmomban nem tudom, miért álmodok folyamatosan hülyeségekekt. S álmomban miért halok meg mindig s miért vesztek el oly embereket, akik nekem fontosak. Nem értem néha az álmaimat, de furcsák az biztos. Az idő oly sebesen rohan, néha jó lenne a rohanó világba meg állni s meg fogni egy bizonyos pillanatot, de gyakran nem lehet, mert mindig sietünk s szaladunk. S gyakran az emberek egy másra sem figyelnek oda, hogy mi akó a másiknak egyszerűen csak át tiporunk egy máson, mert mindeknek csak a saját célja lebeg a szeme előtt. Furcsa világot élünk néha szeretem ezt a világon néha pedig nem. De most gyakrabban szeretem, J na, megyek, mert elkések…