A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
Ez nagyon igaz s ez a film amiből vettem ezt az idézetet nagyon meg ríkatott főleg a vége amikor találkozik újra a szerelmével akkor hal meg. Sose volt Boldog mert olyan emberhez kényszerítették akit nem szeretett jaj én ezt nem tudnám végiig csinálni hatalmas lelki erő kell hozzá s alázatosság ami ebben Korbban meg is voltak a nőkben. De én nem tudok szerelem nélkül élni úgy gondolom nem megy mert túl érzékeny vagyok s mert fontos hogy szeretetet adhassak s mert ilyen vagyok adnom kell. S lehet azért nincsen senki mert nem voltam szerelmes lehet hogy azért tetem ki eddig mindenkit mert nem dobbant meg a szívem? Ezen igazán most gondolkodok el. Lehet de igazából szerintem ez nem is baj mert miért ámítsak bárkit is azzal hogy hú én szerelmes vagyok belé amikor nem? Miért hülyítsem magamat meg másik félt. Szerintem nem szabad játszani más emberek érzéseivel mert nekünk sem esik jól ha valaki játszik velünk nekünk sem szabad soha senkivel sem játszani mert ugyan azt fogjuk vissza kapni mert szemét dolog bárkit is hülyíteni. Őszintének s korrektnek kel lennie az embernek. Vissza kanyarodva talán azért sírtam el magam a filmen mert mély érzésű volt s mert rá döbbentem hogy baromira egyedül vagyok s talán kezdek meg gilyedni hogy egyszer úgy kelek fel hogy hoppá öreg vagyok s nincs senkim.S amikor már meg találna lehet nem tudok élni vele mert túl késő lesz. Tudom hogy ez nagyon drámaian hangzik s hogy talán sokan azt gondolják hogy hülye vagyok ha ezt gondolom. De én most így érzem s nem a film hatása. Mert nem csak néha el gondolkodok hogy nagyon rövid az élet nem csak napok szaladnak el az életünkben nap mint nap úgy peregnek le a percek hogy észre sem vesszük hogy már mennyi az idő s még nem csináltunk semmit az nap vagy éppen túl mozgalmas volt s nem fért bele minden amit meg akartunk csinálni. Nos hát ilyen az élet is rövid s peregnek a percek nap mint nap meg öregszünk egy nappal. Percről percre pereg pereg az óra s homok szemek is.Én írtam egy listát mit akarok meg csinálni még mielöt meg öregszem. Mert hogy ha idős leszek már nem biztos hogy meg tudom valósítani az álmaimat vágyaimat ezért addig szeretném amíg fiatal vagyok.
S meg is próbálom kezdve egy olyan dologgal amiről nem írok de színjátszáshoz van köze. Vissza a témához elégé fel vagyok most kavarodva sok sok minden jár a fej emebben. Anyukámmal beszélgettünk s azt mondta nekem hogy ne legyek szomorú mág hozzá azért nem mert mert nem is 27 évesen jött apu az életébben. S hogy úgy hogy szinte lehetetlen volt mivel anyu Munkácson volt apu meg Pesten s Isten még is össze hozta őket mi ez ha nem "véletlen" s boldogok szeretik egymást. S azt is mondta hogy biztos abba hogy meg fogom találni a megfelelő társamat s ne legyek szomorú ha belém rúgnak mert más vagyok mint a többi lány. Mert van érték rendem s Hitem s sose tagadtam meg ön magam nem hagytam hogy el vegyék azt aki vagyok nem fordultam ki magamból csak hogy be vágódjak olyan embereknél akiknek barátságukra nincs is szűkségem. S ebhez tartom magam a mai napig.Szóval ezzel amit anyukám mondót csak azt akartamondnai nekem hogy sose adjam fel s higgyek hogy a holnap mindig jobb lesz hogy egyszer el jön az a bizonyos ember. Ő sem hitte volna hogy ilyen hirtelen meg talaja a szerelem s hogy három napra rá meg kérik a kezét . Szóval a szerelem mindent le győz s a szeretet is .