2011. november 6., vasárnap

Borzasztónak tartom azt, hogy a világ ennyire kezd el értéktelenedni. Ennyire a külsőre mennek az emberek s persze nem a természetesre, hanem műre. Igazából rá jöttem, hogy semmi értelme ilyen modell versenyeknek, mert ki retusált képeket tesznek fel vagy olyat, amin egy kiló vakolat van az arcukon. Olyan képet kéne, amin pl., nincs, smink rajtuk vagy nem lehet retusált kép. Kíváncsi lennék, akkor hányan neveznének be s kik nyernének. Nem vagyok, feldúlt vagy ideges csak néha még le tudok, döbbeni. De én viszont örülök h smink nélkül is szép vagyok. Nem vagyok mű nő természetes vagyok s ez jó dolog. Már kibékültem saját magammal szeretem magam kívül belül s örülök, hogy én vagyok. Van, belső világom okos vagyok s kívülről is minden rendben van velem. Igaz hogy nem vagyok tökéletes lány, de én azt is szeretem magamban, hogy nem vagyok tökéletes. S ez így van jól. No meg nem vagyok üres buta liba. Vannak céljaim álmaim s mindig képes vagyok meglepetéseket okozni a környezetemnek is s néha magamnak is. Szeretem magam s ezt nem egobból írom, végre reálisan látom önmagam. Hosszú hosszú idő után.