A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. április 25., vasárnap
Jó volt ez a nap el mentünk Nagy kovácsiba ahol tetünk egy kisebb túrtát gyönyőrű tájakat léttam. Meg le éget a karom meg az arcom is kicsit de ki fejezetten tetszik eza váltózás: ) Visszont a cicám nincsen jól remélem azért rendbe fog jönni mert mr elég régóta nincsne túl jól szegénykém. Egyébként meg fáradt vagyok ma korán le fekszek aludni. A friss levegő kiszívott egy kicsit de nagyon jól éreztem magam örülök h el mehetem. Megmost ól is érem magam a bőrőmbben csak kicsit türelmesebbnek kell lenem jó nem kicsit. De olya nehéz mert szeretném le egyszerűsíteni a dolgokat bár tudom h ezt nem lehet de néha jó lenne. Na de van amit ki kell várni mert úgy a helyes. Fel kell fognia az emebrnek hogy ami meg van eki írva az úgy is úgy lesz ami meg nem az nem de nem szabad bánni azt ami nem sikerült. Mert annak úgy kell lennie s örülni kell annak ami sikerült tudván hogy meg érdemejük a boldogságot s le kell küzdeni a kétejeket is amik az eberbben vannak. Most visszont megyek mert össze esek a fáradságtól holnap meg suli van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)