„- Menj és építsd a házadat! Mikor kislány voltam órákat ültem a fűben és a katicákat kerestem, aztán elálmosodtam és elaludtam... Mikor felébredtem ezrével mászkáltak rajtam a katicák...”

„Azt beszélik, vonatsíneket építettek az Alpokon keresztül Bécs és Velence közt, jóval azelőtt, hogy létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert hitték, a vonat eljön egyszer. Ha bármi is másképp történik, máshol lennék, teljesen más ember lennék. Különben is, mit jelent a négy fal? Csak azt, amit körbefognak. A ház megvédi álmodóját. A legváratlanabb fordulatok a játék végén leptek meg."

/ Napsütötte Toscana /

Boldoggá az tehet,
aki boldogtalanná is."
"Az igazit elhagyjuk
a többiért, a többit
az igazi miatt."


Nos ezzel a pár idézettel nyitom a blog bejegyzésemet.Én úgy érzem hogy inkább leszek egyedül mint benne legyek egy olyan kapcsolatban ahol am úgy is magányos vagyok mert nincsen társam vagy is még is de akkor miért van az hogy még is Egyedül érzem magam? Azért van ez mert nem a meg felelő emberrel vagy. Én úgy érzem hogy nem leszek szomorú ha éppen nem úgy alakulnak a dolgaim ahogyan azt szeretném mert tudom hogy valaki van aki rám vár és ugyan úgy érez ahogy én csak még nem ismerjük egymást . Úgy érzem hogy ha valakit igazán akarsz nem álitasz korlátokat ketötök közé küzdesz érte harcolsz szereted te választottad. Nem csak hitegeted s el húzód a mézes zsineget előtte majd le se tojod. Tegnap sokat beszélgettem Katával kicsit rendbe tetem a lelkem olykor elég csak annyi hogy egy barátod ott legyen melletted s te csendben ki sírd magadból minden bajodat nem azért sírsz mert egyedül vagy hanem azért sírtam mert olyan ember bántott meg ak nagyon durván belém gázolt s még a sáros cipőjét is belém törölte. De már jól vagyok. Jót tett ez a hétvége a sok sok film amit meg néztem . Napsütötte Toszkána nagyon imádom meg az Amelie csodálatos élete azt is nagyon imádom olyan álmodozó vagyok mint Amelie nagyon szeretem. Ebből is ki teszem a kedvenc idézeteimet.

Életünk elrontása egyetlen elidegeníthetetlen jogunk.
Fura az élet. Amikor az ember gyerek, az idő csiga lassúsággal halad, aztán egyik napról a másikra eltelik ötven év.
Az élet egy olyan előadás főpróbája, amit sohasem tartanak meg.
A szerencse olyan, mint a Tour de France: egész évben várod, aztán észre sem veszed, és már el is múlt.

Az evezősök reggelije Renoir-tól. Évente egyszer lefestem. Immár húsz éve. A legnehezebb a tekintet. Néha az az érzésem, megváltozik a hangulatuk, amíg hátat fordítok.
Harc nélkül elvesztett csata a fiatalon feladott élet.
Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának.
És ezzel zárom is a bejegyzésemet. Drukkoljatok hogy legyen jegy Triesztbe s minden rendben legyen.