Utálak!

Ez egy nagyon régi versem de most megint ebben vagyok azaz csak majdnem mert azért van benne ami nem tejesen így van . Meg ezt egy film illette bennem a 10 dolog amit utálok bened jó ez nem tíz ez több de ki kel adni magamból a gőzt! Am úgy meg már nincsen bajom csak ki teszem ezt a verset mert őszinte leszek én szeretem! Ja s igaz részben!

Utálom ha felhívsz s azt is ha nem!
Utálom a hangod főleg hallani s azt is utálom ha nem hallhatom már!
Utálom a hajad s annak színét utálom a tested s annak mindenét!
Utálom ha írsz s azt is ha nem!
Utálok várni rád s azt is ha te vársz!
Utálom hogy el veszte tél s azt is ha nem!
Utálom hogy még mindig fel kavarsz!
Utálom az érintésed s annak emlékét!
Utálom az édes Csokód múló ízét!
Utálom az emléked mert oly mélyen él bennem!
Utálom az egész létedet!
Utálom a szemed s annak szép színét utálom ha rám nézel s azt ha hozzám érsz!
Utálom a ruhád s annak illatát!
Utálom a cipőd s ha át jár tekinteted utálatom oly heves hogy rímet hányok tőle!
Utálom a stílusod s annak mindenét!
Utállak én téged úgy ahogy vagy nekem még!
Utálom azt hogy nem vagy már nekem !
Utálom azt hogy nem is harcoltál értem!
Utálom hogy nem ismered lelkem!
Utálom azt hogy túl jól ismerlek téged!
Utálom azt hogy nem tudlak utálni!
Utálom azt hogy szeretlek téged még s ezt te is tudod rég !
Utálom azt hogy dühös vagyok rád !
Utálom azt h nem beszéljük ezt már meg!
Utálom hogy így le tudlak zárni magamba már!
Utálom hogy nem tudom mit érzel!
Utálom hogy utálhatlak téged!
Utálom hogy folyton fel kavarsz engem!
Utálom hogy félre értettelek téged!
Utálom hogy olyan kedves voltál velem!
Utálom hogy folyton csak csalódtam bened!
Utálom hogy tökéletes voltál nekem !
Utálom hogy még sem voltál az nekem!
Utálom hogy sose értél hozzám!
Utálom hogy titkon mindig vágytam rá!
Utálom hogy folyton veled álmodtam!
Utálom hogy a szívem mindig meg dobban!
Utálom hogy sírtam érted mert meg rígattál engem!
Utálom hogy tudom nem érdemeleted meg!
Utálom hogy már nem tudok sírni sem!
Utálom hogy be dőltem neked!
Utálom hogy túl komolyan vettelek!
Utálom hogy két értelmű voltál!
Utálom hogy nem jöttem rá hamarabb már!
Utálom hogy sok közös van bennük!
Utálom hogy nem tudtam meg mondani mit gondolok erről!
Utálom hogy nagyon tetszel nekem!
Utálom hogy már egy cseppet sem érdekelsz!
Utálom a szép szavakal melyeket említettél nekem!
Utálom hogy olyan nehéz le írni ezt nekem!
Utálom az illatod s ha meg érzem valahol Utálom hogy folyton téged várlak nagyon!
Utálom hogy a gondolataimba vagy!
Utálom hogy már csak egy múló emlék vagy!
Utálom hogy nagy hattásal voltál rám!
Utálom hogy tudom én is rád!
Utálom hogy még sem tettél semmit!
Utálom hogy már ez sem érdekel kész ennyi.
Utálom hogy végleg el felejtelek!
Utálom hogy tudom te nem fogsz engem!
Utálom hogy lassan vége mindenek!
Utálom hogy a remény is elveszett már!
Utálom hogy még mindig hiszek benne tán?
Utálom asok kételyt mely bennem volt még!
Utálom hogy nincsen bennem már ez se rég!
Utálom az érzéseket melyeket ki váltottál bennem!
Utálom hogy már semmit sem érzek!
Utálom hogy lassan vége a Veresnek!
Utálom hogy minden mérgem ki adhattam benne!
Utálom hogy már nagyon jól vagyok tőle!
Utálom hogy meg könyebűltem tőle!
Utálom hogy úgysem fogod látni!
Utálom hogy nem is érdekel már ennyi!
Utálom hogy most vége a versenek!
Utálom h nincsen végszó erre!
Utálom hogy el tudlak felejteni !
Utálom hogy jó lesz nekem tudom s kész ennyi!

Elég érdekes hangulatban vagyok kicsit olyan el vont romantikus magányos. Főleg most meg néztük a Habos torta című filmet egész jó kis film volt csak kicsit túl rózsaszín. Persze mer ilyen egyszerű lenne a szerelem? Van egy lány aki a házasság ellen van mert szerint értelmetlen dolog.S amikor hozzá meggy az ember valakihez el veszíti ön magát nem mehet el pl a barátaival bulizni vagy szórakozni mert ott van az hogy férjnél vagyok s a férje várja haza vagy el sem engedi. Hát nem tudom nekem az a véleményem hogy azért a házasságon belül is kell tudni sőt muszáj komprúmisszomot kötni a másik Féllel más hogyan nem működnek a dolgok. De ez ugyan úgy igaz a pár kapcsolatra is. Na vissza térve a filmre szóval ez a lány szerkesztőként fog dolgozni az apja cégénél aki nagyon beteg. Pörögnek az események szó szót követ. És a lány egyszer csak szerelmes lesz az aláigazgatóbba. Igen ám de ezt ő sem vette észre hogy bele szeretetet a fiúba csak egy kalandnak fogta fel az egészet s mikor a fiú be vallotta neki akkor sem hitt neki be ijedt s el ment. Aztán mikor rá jött hogy basszus én szerelmes vagyok belé hmm milyen ismerő történten egyszer régen én is jártam már így csak az enyém nem így végződött. De nem is baj talán így jobb is valami miért nem így kelet történnie. Meg ez jó régen volt már. Na vissza a történethez akkor a fiú utána ment már nem tudom hová és össze jöttek boldogan éltek míg meg nem halltak. Na ez is típíkus romantiuks történet aminek esküvő s sok sok gyerek a vége. Szóval akár ki akár hogyan is mondja hogy sose akar férjhez menni a szíve mélyén egészen mást érez igen is szükségünk van egy társra. Olyan emberre akivel meg oszthatsz mindent az életetbe mi után ki repültél a féltett családi fészekből addig ugye ott vannak a szüleid akik mindebben támogatnak melletted állnak vigyázzanak rád mindenben számíthatsz rájuk. De egy szer csak mikor férjhez mész akkor már egy másik emberhez kötöd az életeted túl képen szinte egy idegen emberéhez ezért is mondom azt hogy aházaság elég bátor dolog. Mondjuk a családod mindig ott lesz ahátérbe de nem fogsz tudni velük nap mint nap találkozni. S el modnani nekik mi bánt vagy milyen napod volt mi történt veled stb stb. Szóval nagyon röviden ez volt a film s a az én véleményem is. De erről úgy is akkor lesz az emebrnek rendes vélemény ha a saját bőrán tapasztajameg milyen érzés férjhez menni s mit érez az ember ilyenkor na erre még várhatok azt hiszem jó sokat : )

Elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább

"Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot,
többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány,
mellyel a világ előtt illegetted magad."

(Márai Sándor)

"Sose halaszd el a lehetőséget,
Hogy elmond, amit érzel,
Mert nem biztos,
Hogy az élet megteremti újra a lehetőséget,
Hogy megtehesd
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.

Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot.
Aztán rájössz, hogy Ő is ezen a földön él.
Pedig pont ez a lényeg, hogy jöjjön valaki, aki ezen a földön él, és hozzon el egy világot.
De ne egy másikat, hanem ezt!
A miénket kettőnkét csak kicsit másképp.
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot.
Akivel máshogy éled meg a hétköznapokat.
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek.
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, aki akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha Ő nincs melletted."
Hát igen jöhetne már ez a valaki. Most röviden csak ez a kommentem ezeket az idézeteket vers részleteket tetem most ki a blogomra engem nagyon meg fogtak.