Arra jöttem rá, hogy nagyon rövid az élet ahhoz, hogy ellenségeskedjünk, ki boruljunk, és egy másnak essünk. Én úgy vagyok vele, hogy nem tudom meddig élek, de remélem, még egy ideig fogok. Szóval nem ellenségeskedve, veszekedve akarok élni folyton meg bántva lenni kigázol át rajtam, hanem boldog akarok lenni alapvetően az is vagyok. De vannak dolgok, amik nagyon rosszul esnek. Előző bejegyzésem meg kb azt is súgalja hogy nem vagyok jó pazban se fizikailag se lelkileg. Tudom mi a bajom, de nem fogom el mondani senkinek sem. Mert úgy érzem, nyűg lenne másoknak az én bajom. És mert mindenkinek meg van, a maga baja inkább magamban tartom a sajátomat. Igazából csalódott vagyok és nagyon szomorú is. Viszont ma ért egy kellemes meglepetés is nagyon jól eset, hogy eljött ma Joci mert, hogy nem tudtam, hogy jön mivel ez nekem meglepetés szerű volt. Ágyba rakott jól leszúrt ő is engem. És együtt meg néztük a Fel című mesét. Én szeretem azt a mesét, mert mély érzések vannak benne. Nagyon jó volt végig nézni Jocival nekem sokat jelentett. Az is hogy eljött ápolni és igen ma feküdtem utána már és lehiggadtam elismertem, hogy pihenem, kell. De holnap megyek Vácra.

Igen ma el akartam menni, sétálni, mert nagyon szépen sütött kint a nap, és mert innen bentről én nagyon nagy legény vagyok akkor is, ha beteg vagyok. Nem igazán veszem komolyan azt, ha lázam van és feküdnöm kéne, ha nem parancsolnak rám, hogy már pedig te most lefekszel, és ki fekszed, ezt a nyavalyát meg sem teszem. Most is csak azért fekszem, mert meg ígértem Jocinak. Persze hülyén vehetné ki magát, ha tényleg elmentem volna sétálni, de nem voltam bár mennyire is el akartam menni a bacik győzelmet arattak. De azt gondolom, hogy senki nem vonhat kérdőre, hogy mit miért csinálok. Kicsit sok és kicsit elegem van, hogy mindenki engem oktat ki. És azt s unom már, hogy mindenki el akarja dönteni helyettem hogy, vagyok biztosan nincs, komoly baja csak lóg, ha ki írta, hogy ki jön velem délután sétálni. Biztosan rosszul esik neki, hogy ilyet feltételez róla egy barát. Nem hobbi az, hogy ne járjak suliba, amikor tökre örülök, hogy bejutottam egy főiskolára. Mert ha nem megyek, mert beteg vagyok rökttön ez van, hogy biztosan lógok. Azért mindenek van határa. És igen szarul esik, hogy ezt gondolják, amikor nincs így. Ha nem megyek, akkor beteg vagyok nem szoktam hazudni sem és most igazabból ez esik szarul, hogy ezt feltételezik rólam. Szerintem mindenki szokott beteg lenni én ezt meg értem, de ezek után majd én is ilyen leszek és majd meg hazudtolom. Hogy jaj, csak rá játszik lóg. Remélem ugyan olyan jól fog esni neki is, mint nekem. Nekem ebből sok elegem van és ennyi. Komolyan úgy érzem, hogy a helyett hogy megértenék, a szitut nem ez történik, és mindig rá jövök, mennyire naiv tudok lenni és mindig meg szívom ezt. Mert kb bőgök, mivel tényleg szarul esik ez az egész. Erről ennyit.