Hát nem tudom, hogy vagyok, próbálom elfogadni azt, hogy Junior, nincs, már nem tudok sírni. Viszont nagyon hiányzik, keresem őt folyamatosan és mindig várom, hogy elő jöjjön a szekrényből. Nem csak én keresem Szuszika is, mert, hogy van egy másik cicánk is. Ide jött ma hozzám dorombbólni többször, is, mint ha azt kérdezte volna, hol van Junior cica. Cica mennyországban van. Sajnálom szegény, mert velünk együtt ő is elveszítette a társát mi értjük mi történt, de ő nem, hiszen Szuszi tényleg egy cica Juniornak voltak emberi tulajdonságai hát igen neki nem egyszerű konzervnyitók voltunk, hanem mi voltunk az ő családja. Meg bízott bennünk feltétel nélkül szeretet minket, mert, hogy a cicák nem önzőek csak maguknak valóak nyílván ettől függetlenül azt csinált, amit ő akart, hiszen szabad akarattal rendelkezett. De kölcsönös bizalom és szerettet volt közöttünk egy külön leges kapcsolat igazándibból ezt kivül állók nem igen érthetik meg. Junior nekem gyerekkori pajtásom volt, akivel midet meg osztottam, amikor kicsi voltam is zokogva jöttem haza suliból, mert cikiztek (hiszen jól meg termett kis lány voltam fogalmazzunk, úgy hogy kicsit túl súlyos) akkor Junior oda jött dorombból nekem én meg elmondtam neki mi a bajom. Amikor depressziós voltam szintén elemiben és sötét gondolatok voltak a sötét kis fejemben akkor is oda jött hozzám és csendesen dorombból aludt és hallgatott. Hihetetlen mennyi sokat adott nekem csak remélni tudom, hogy boldog cica volt mellettünk. És nem beszélve az ő történeteiről sem hihetetlenül okos cica volt és nagyon hiányzik. Sok rossz dolog történt, de én igyekszem pozitív maradni és remélem, hogy már csak jó dolog történik meg azt is, hogy valóra válik az egyik nagy álmom hamarosan. Ha nem az sem baj csak egyszer teljesüljön. Nagyon hálás lehetek a sorsnak, mert a barátom végig mellettem áll és ez nekem most nagyon sokat jelent. Szóval köszönöm és boldog vagyok, hogy vagy nekem. A családom-értelem szerű hogy mellettem van és összetartunk, hiszen ezt együtt kell valahogyan fel dolog a gyászt nehhéz feldolgozni nagyon is az, de igyekezni kell. Az biztos nekem nem kell több cica. Van Szuszika de utána befejeztem nagyon szeretem Szuszit is félre értés ne essék, nagyon szeretem őt is. De még egy veszteséget nem fogok tudni túl élni ezt is igen csak nehezen kezelem. Igazából, amikor írtam h nem tudok sírni. De hogy is nem tudok, csak hullámokban jön, rám ezért sem akarok nagyon ki mozdulni, itthonról mert bármikor elbőghetem még magam. Na de most már csak jó jöhet, mert ezt akarom bevonzani. Olyan jó hogy hatóra van és még világos olyan érzésem van, mint hogy ha csak délután három óra lenne. Süt a nap tavasas az idő holnap el is megyek sétálni. Fizikailag kezdek, jobban lenni lelkileg két síkon vagyok, az egyik az jó bár félek lassan vizsga időszak. A másik nem hiányérzet gyász mély gyász állandóan aludni akarok és nem gondolkozni. Mondjuk ma takarítottam, mert ebbe menekülök, aztán a tanulásba fogok és igyekezni fogok le kötni magam.na, de most megyek.