2012. augusztus 9., csütörtök

Lassan vége a nyárnak Augusztus van már aztán Szeptember és újra suliba kell menni. Van egy döntés vegyes érzelmekkel indulok neki ennek az évnek. Nem tudom dillemában vagyok, van egy döntés a sulival kapcsolatban, amit mi hamarabb meg kéne hoznom. Mondjuk, ez sok mindettől függ, remélem sikerül meg szülnöm mit akarok, igazából egyik döntés sem lenne rosszabb a másiknál bár egyik döntés nyílván valóan hátrányokkal járna, de majd ki alakul hogyan is lesz ez.

Tegnap délután meghúztam a bal lábam és az óta sántikálok most hideg vizes borogatással próbálom helyre rakni aztán majd fáslizás meg minden féle csoda krém lesz. Remélem, rendbe jövök. Mindig történik, velem valami hihetetlen vagyok:)

Augusztus 1-én voltunk Reginél Lughnasad alkalmából csaptunk egy boszi bulit a kertben.

Nagyon jó volt imádok, ott lenni remélem még nyáron fogunk menni, mert engem mindig feltöltenek ezek az alkalmak. Eddig nem sok minden történt velem a nyáron nyaralni nem hiszem, hogy fogok menni ez egy dolgozós pihenős nyár. Nem adtam meg azt az örömöt, hogy továbbra is csámcsogjanak rajtam. Viszont ahogyan olvasom a dolgokat rá jöttem talán tényleg nem bennem van a hiba.

Leszámítva egy két ismerősömet nem érdekel, más véleménye el tudom dönteni kivel, akarok, és kivel nem akarok barátkozni. Ugyan akkor most csalódott is vagyok, de amint bezárul egy ajtó elvesztek „barátokat” nyílik új ajtó és jönnek új barátok. Érdekes az élet, aki azt hiszi magáról tökéletes és tudja, mit akar, ja és persze felnőttnek hiszi, magát olykor ő maga esik jól pofára. Az baj hogy van, aki saját magát akarja rá erőszakolni emberkére, mert nem tudja el fogadni azt, hogy vannak olyanok, akik nélküle is boldogok. Nos, én az ilyen embereket nem szeretem. Minek erőszakolja magát rámásra, ha valaki akar, valamit úgy is felkeresi, ha meg nem akkor meg engedje el szépen lassan. A másik meg hogy folyamatosan bírálják az embereket, hogy ki mennyit panaszkodik ki milyen hülye. Közben meg pontosan az panaszkodik, aki másokat ez ügyben bírál. Hogy is van, tulajdon képen úgy van, hogy mindenki szeret alapvetően panaszkodni szereti le írni a problémáit vagy csak elmondani egy barátnak. Az ember ilyen szereti el mondani a dolgait akkor is, ha éppenséggel mást nem érdekel. Jólesik le írni ki mondani mi a baj könnyebb a lelkünknek. Hülye emberek nyílván vannak és lesznek is. El kell, fogadni őket vagy nem kell a szociális szférában dolgozni. Vagy szinte ki sem kell mozdulni a lakásból és akkor ez elkerülhető.

Annyira bele éltem magam hogy lesz itthon is egy ilyen boszis beszélgetős este aztán most meg kiderült, hogy nem. Legalább tudtam volna hamarabb meg akkor nem élem magam bele ennyire. De most nagyon csalódott vagyok. Mostanában kicsit nem vagyok a toppon. Persze alapvetően boldog lehetek főleg, hogy tegnap, amikor egyik ismerősömmel beszélgettem, akinek segítettem is. Szóval akkor úgy ott rá ébredtem nekem az övéhet képest boldog életem van. Vannak céljaim álmaim, amiket meg tudok valósítani, van mögöttem támasz is. Szemcsés vagyok, mert van, amiben tehetséges vagyok, és ki tudok teljesedni is van egy fantasztikus családom-barátom, akiket mindennél jobban szeretek. Szóval van, akinek nehezebb és ki látástalanabb a sorsa, mint nekem. Én igyekezni fogok mindig talpra esni és most már ki tudok állni magamért. Mert elegem van azokból, akik el akarnak tiporni, mert engem el lehet. Nem lehet és szokjanak le az emberek az irigykedésről, mert ez egész ebből robbant ki.

Szeretem, a régi Magyar filmeket tudjátok azokat a Kissié öregecske fekete fehéres egy két helyen meg szakadósokat. Hangulatosak mindig Munkács jut eszemben róluk. Lehet, azért mert gyakran gondolok, oda haza mi lehet. Az öregecske házikóra, a szőlőre az eper édes izére a gangon töltött percekre. A szőlők alatt az ott átélt viharokra és az össze titokra, ami ott van. A szüleim ott házasodtak össze nemek eszmei értékű az a ház nagypapám ott lakott emlékszem mikor a foteljában üldögélt vagy az ágya szélén. De többnyire jött ment, mert örök mozgó volt. A kertben töltött percekre is emlékszek a vak kis cicára, akit a másik cica vezetett és védett meg. Meg ható hogy ők milyen szépen tudják védelmezni a gyengébbeket, de az emberek meg eltiporják őket. Olykor példát lehetne venni az állatvilágról és annak szépségeiről. Persze aki magán kívül minden állatot utál annak kicsit nehezebb lesz ezt felfedezni és példát venni róluk. Junior cicával álmodtam nagyon fura álom volt zavaros volt. Mostanság nem alszom, jól nem tudom, mi ennek az oka most nem kattogok semmi olyanon, amitől nem tudnék aludni. Remélem, hamar jön már az álom manóm.

Holnap leszünk 1év és 3 hónapja egy pár Jocimal. Nagyon furcsa ez sok idő és tudom, hogy ennél csak több lesz, J Holnapra csini leszek J Meg amúgy is elrángatom magammal vásárolni, mert jön a suli és szükségem van erre, arra. Meg jó napot tervezek:)