2011. november 3., csütörtök

Mérgemben

Mérges vagyok s ennek fejében írom eme bejegyzést…

Mert hogy az édes együtt jár a keserűvel. Bizony, de még mennyire hogy együtt jár. Nem kérek, a ki oktató tanácsokból s nem kérek, az áll együtt érésekből sem nem arra van szükségem, hogy elmondjátok, mit nem kellene csinálni. Kicsit bele fáradtam a sok ki oktatásba s abba, hogy egy –két emberen kívül más nem áll ki mellettem. De nem baj, mert nekem ez a pár ember fontos s szeretem őket. Viszont most úgy érzem, hogy megint koppantam barátokba. S ez nem jó érzés el hiszem, hogy féltenek, de nem kell, tudom, mit csinálok. Arra lett volna szükségem, hogy támogassanak s nem arra, hogy egyszerre ketten nekem essenek. Néha nem értem az embereket azt gondolom, amíg az ő kényelmüket nem befolyásolja egy külső tényező egy olyan dolog, amiről nem tehenek addig nem érzik át a másik ember baját. Itt komoly dolgokról van, szó egy család életét változtatják meg döntések. Tudom, h nem sok ember érzi ezt át, de nekem most fontos hogy rendbe tegyem, az életünket a mennyire csak lehet. S nem csak nekem ezzel küzd az egész családom. Igen még valami bele untam abba is hogy folyton „zaklatnak” unom, elegem van abból, hogy a semmiből felbukkan, minden féle emberke s azt gondolja, hogy ha ír két sort én oda leszek meg vissza. Hát nem, ha eddig nem írtál ezek után sem tedd, nem érdekel. Egyetlen egy dolog miatt említetem meg, mert tele van a hó cipőn momentán a világgal. Miért nem lehet végre fel fogni, hogy boldog vagyok s van mellettem valaki, akit szeretek. No meg h saját magát alázza meg az ember, aki egy olyan lánynak írogat, aki foglalt. S aki ki fejtetet világosan h nem. Azt sem értem mire jó? Ha unatkozik az ember, akkor menjen el sétálni olvason hallgass zenét eredjél el Színházba vagy bármi, de ne az legyen hobbid, hogy hülyeségeseket írogatsz, mert az szánalom. Na, mindegy igazabból nem teljesen dühöngtem ki magam, de ez most jól esett rohattul be vagyok rágva. Mérges vagyok, mert elegem van. Ugyan akkor meg boldog is vagyok, mert az éremnek két oldala van, boldog vagyok, mert sok új tervem van, az életemmel kapcsolatban boldog vagyok, hogy nem egyedül kell küzdenem az élet gondjaival. S azért mert van, kezem-lábam tudok járni s van tehetségem, amit kamatoztatni is tudok. S el tudom érni az álmaimat s tudom, hogy most nagyon nehéz, de talán később jobb lesz s az akadályok el fognak gördülni. S boldog vagyok hogy van családom s barátaim akik itt vannak nekünk. . Rendbe fogunk jönni csak most ehhez idő kell s türelem s küzdés. Mert az élet ilyen küzdeni kell az életbe maradásért. Most viszont elvonulok az álmaim szigetére már vár rám a Tollas bál ..