Borongós Péntek turbékoló galambok Amelie zenéje kavargó érzelmek emlékek a múltból......

Ki nézve az ablakon borongós reggel fogadott. Igazából jól sem vagyok fáj torkom fejem azt hiszem el kaptam valami betegséget. Úgy utálom de nem baj mert pozitív vagyok Teázok a kedvenc pöttyös bögrémből megtaláltam a kedvenc cicás teás kannákat meg szabadítottam a portótól ami rá rakódott az el múlt hónapokban míg nem volt használva s most szebb mint új korában.Ki nézve az ablakon a borongós felhők alatt a kémény tetején édesen turbékolnak galambjaink. Jelezvén hogy itt a tavasz még ha most az időjárás nem is ennek meg felelő . Sok minden kavarog most bennem álmodtam megint meg jelent Zen az álmaimban. Érdekes mert üzent nekem s igaza van nagyon is csak ezt érdekes volt az ő szájából hallani. Főleg hogy megint láttam a villamoson... Nem szólt csak nézet mint mindig . Úgy látszik ő marad az én démonom aki végig kíséri az életemet immár lassan 18 éve furcsa mert mikor kicsi voltam nem tudtam mit üzenek az álmaim de már tudom. S ez így jó ahogy van mert amikor el keseredek fel adnám jönnek a jelek s segítenek. Annyira furcsa az életem egy nagy kavalkád sok színű és nagyon szeretem még ha olykor meg is unnám nem teszem mert élni jó . Csak nehéz olykor. Emlékek kavalkádja támadta meg szívemet lelkemet agyamat emlék képek élet érzések zeneiék hatására idő hatására minden apró dolog meg változtatja az ember minden percben mások leszünk. Ezernyi érzés gondolat söpör át rajtunk egy nap . Ettől oly érdekes az emberi faj. Most viszont megyek rendet teszek.