Van még valami ami eszembe jutott amiről írni szeretnék. Az az hogy Isten tudja mire van szüksége az embernek kérnie sem kell tőle mert tudja mit akar . S ehhez mérten irányítja az életét minden egyes lépést előre tud. Tudja hová irányítson minket s ehhez mérten teszi is csak nekünk észre kell venni azokat a jeleket melyeket küld. S cselekedünk kell ha azt érezzük s tennünk kell nekünk is az ért hogy az álmaink valóra váljanak. S hálásnak kell lenünk s hinni kell a hitt erősé teszi az embert. Nagy erőt ad neki s hatalmas lelki nyugalmat. Tudod hogy mindig van aki meg hallgat van aki vigyázz rád egy láthatatlan erő egy hatalmas erő. Melynek hihetetlen ereje van s meg cáfolhatatlan. S ezt soha senki nem veheti el tőled azt hogy higgy s tud Isten segít. Ez így van s ez jó érzés. Az is jó érzés hogy még ha olykor nem is tudod merre haladsz Isten tudja már az utadat. S arra irányit amerre menned kell. Nekem nagyon fontos hitem s rengeteg erőt ad nekem. S ez nagyon jó érzéssel tőlt el . Ot van út ki jelölve elölted csak észre kell venned az apró kis jeleket melyek arra sodornak. Csak lépj rá az ösvényre s haladj az úton hátra se tekintve csak előre néz s a hallga a meg érzéseidre is .

Lélek

Az emberi lélek bonyolult ahány ember annyi féle lélek. De egy biztos vannak lelkileg gazdagok s vannak lelki sérültek. Akik felületesek s csak az anyagiak illetve a külsőségek vonzák őket. Mennyivel jobb ha van érték rend benned s gazdag a lelked tudsz szeretni.Azon gondolkoztam ma hogy az emberek miért felületesek? Miért csak a külsőségekre adnak miért nem érdekli a másik ember lelke is? Miért van az hogy valaki tetszik s nem viszonzott a dolog? Miért van az hogy az emberek túl önzőek meg ismerni a másik ember lelkét fel fedezni hogy milyen valójában? Miért kel a felületes dolgoknál meg maradni miért fajult el idáig ez a világ hogy ki vesztek a belső értékek. Értékes vagy s el dobnak? Milyen dolog ez? Ez szörnyű dolog. Szerintem nekem már elegem van ebből hogy értékes vagy és el dobnak. Ez nem jó dolog. Kicsit melankólikus is vagyok szóval ezért is jönnek ezek a gondolatok. De én büszke vagyok arra hogy értékes vagyok és van érték rendem s ilyen vagyok amilyen. S csak sajnálni tudom azt aki ezeket nem tudja értékelni vagy hogy kivesztek belőle ezek az értékek végül is ez annak nyomora aklibben nincsen meg. Csak ma úgy belém nyilallt hogy az érték rend mennyire el van veszve s ez mennyire szomorú s kétségbe ejtő. Ez a jövő kép valóbban az ért éktelenség mininél könnyebb eset vagy annál jobb vagy minél felületesebb. Ez a menő. Akkor én valóbban nem erre a világra való vagyok mert nekem tejesen más érték rendem van.Hiszek Istenben van Családom van Hazám s nagyon tudok szeretni s nem érdekelnek a felületes dolgok én egy embernek a lelkét nézem elsőként illetve a szemeit de a szem a lélek tükre. S azt hiszem van remény még arra hogy vannak nem felületes emberek is csak az baj hogy egyre kevesebb főleg a kor társaimat illetően. Sajnos ez tény s ezen nem lehet változtatni az az lehetne de felesleges mert úgy sem fogják fel az emberek hogy miről van itt szó már azok az emberek akiknek nincs érték rendjük. Mert mit fogjanak fel? Ez két külön világ. A mi sose tud egybe folyni. Mert túl nagy szakadék van a két világ között. Persze erről nem azok tehetnek akiknek nincs mert meg lehet nem is volt kitől tanulni vagy látni. Ebbe nőitek fel. Persze lehetnek ettől még jó emberek. De lelkiekben szegények az biztos ennyivel előrébb van az akinek van annak van lelki gazdagsága is s veszi a fáradtságot ahhoz is hogy meg ismerjen egy másik ember lelkét. S el tekintsen a külsőségektől. Mert a belsőre kíváncsi. S tudjanak önzetlenül szeretni. A szeretet nagyon fontos szerintem egy ember életében ez egy fajta kapocs ami össze fűzi az embereket lehet nagyon szeretni sőt kell is ez olyan csodálatos dolog Főleg ha viszonoznák is a szeretetet kérés s el várás nélkül. Nos én magamról tudok írni engem nagyon kevés ember ismer igazán kevesen ismerik a lelkemet. De nem bánom hogy így van mert azok akik igazán ismernek azok igaz barátok. Akik meg nem azok úgy is el tűnek a sűlyeztőbbe. Csak azt nem értetem soha sem hogy miért nem lehetett el fogadni normálisan hogy más vagyok kicsit. Miért kelet ezt úgy a tudtomra adni a nem tetszést hogy szépen át let rajtam gyalogolva. Könnyebb lett vajon? Hát ezt már sose tudom meg. De nem is érdekel már csak azért kicsit még fáj leg belül mélyen főleg most nehéz szembesülni azzal hogy mennyi ember barátságát veszítettem el hirtelen. De ugyan akkor nyertem is olyan barátságokat amik talán egy életre szólnak amik nem felületesek ami értékes számomra fontosak ezek az emberek s nagyon szeretem őket. S valóbban csak előre nem hátra ez az új mottóm. Holnap be kell mennem a régi sulimba de semmi kedvem hozzá se lelkileg nem vagyok készen rá se se hogy. Egyszerűen nincsen kedvem oda bemenni. Nem akarom fel tépni a múlt képeit a múlt emlékeit. Csak sajnos muszáj s nem is fog jönni velem senki sem mert egyedül fogok bemenni . Ez nehéz lesz de majd csak túl vészelem valahogyan. A szeretőről írok majd egy külön bejegyzést mert most olvasok róla egy könyvet s nagyon sok igazság van benne.