Ez már nekem sok! Nem vagyok jól se fizikailag sem pedig lelkileg. Úgy érzem össze omlik körülöttem minden. Nem a magán életemről van most szó mert nem. Egészen másról nagyon nehéz lehet fel dolgozni a halál eseteket hát nekünk sem könnyű de nekem most az bajom hogy sok volt. Meg halt ugye anyu kereszt apja s most meg halt az egyik volt osztály társam is. Nos én nem fogok mártirkodni mert nem tartottam vele a kapcsolatot. De még is meg viselt a dolog a hír sokkolt alig volt 20 éves. Szomorú hogy ennyi egy élet amit kaptál bár melyik percben el is vehetik tőled ugyan úgy ahogy megkaptad. Rövid s igen sok mindent kell meg tennünk benne addig amíg nem késő. Mi lesz ha a halálos ágyamon jövök rá h nem mondtam meg neki mennyire szeretem őt inkább el martam magamtól mondván úgy sem működött volna. Vgya miért nem voltam vele kedvesebb miért nem segítettem többet. Miért nem tetem meg ezt azt amaszt? Nem tudom csak azt tudom hogy meg akarom mondani és meg akarom tenni élni akarok amíg élhetek szeretni akarok amíg szerethetek. S nem álmokban állni nagyon szeretném ha végre feltétel nélkül őszintén szerethetnék egy társat. Őszintén amíg nem késő s rá nem jövök vége az életemnek. Kicsit melankólikus vagyok tudom de majd csak át zökkenek rajta. Amikor halál eset történik mindig eszembe jut a nagypapám temetése elevenen él benne én nem akartam őt látni akoporsóbba de nem tudtam ki védeni mert ahogy beléptem ott volt. S nagyon szép volt békés s nyugodt. Ki simult semmi gyötrelem nem volt már rajta. tudom hogy nekik már jobb csak nekünk szar akik itt maradtak. De nekünk még küldetésünk van. S ők sem akarják hogy múltnak éjünk én azt mondom hogy valaki addig kell szeretni amíg él mikor már nem él nem tudsz mit kezdeni szereted nyílván szólsz is hozzá haja talán üzen is valamit de akkor sem ugyan az amikor át is ölelheted hozzá is bújhatsz stb. Azt hiszem megyek mert végre sikerül ki sírnom magam attól mindig jobban érzem magam.