2009. augusztus 13., csütörtök

Nem adom fel

Itt az ideje pozitívnak lenem nem adhatom fel nem szabad ki kel tartanom!
De olyan nehéz de akkor sem adom fel mert még van remény mindig van remény azaz ami soha nem száll el s mindig él. Minden helyzetben én olykor úgy érzem meg örülök nem bírom szét szakadok de most az egyik barát nőm hatására akivel beszélgetem kicsit rá jöttem nem adhatom fel. Nem szabad. S nagyon is igaza van amit a blogjábban írt. Pont jókor olvastam el am úgy mert pont ott tartottam hogy el bőgöm magam s fel adom nem bírom. Túl sok minden jött most össze itthon is egyébként de nem fogom magam tovább emészteni mert ebbe bele fogok örülni. Egyszer csak el fognak lepni a gondjaim s el sétálok az élet szép oldala mellet. Bár ez a nyár nem úgy alakult ahogyan el terveztem de még nicncsen vége. Még van belőle egy kicsi és én bízok bene hogy még az jó lehet és hogy még történhetnek csodák én hiszek bennük. És Istenben is és tudom hogy meg hallgatja imámat. S tudom hogy segít mert már többször is segített én úgy érzem hogy nekem erős hitem s gyakran tapasztalom hogy ez így is van történek csodák csak hinni kell bennük. S nem szabad feladni sose. Mert a remény él. És nem adom fel én sem most egész lelkes leltem de félek hogy ez átmeneti állapot.

Hogyan nyithatnám fel szívemet összetörés nélkül?

Ez a kérdés merült fel benem ma délután gondolkoztam kicsit. Gyakran mondják nekem hogy túl zárkózott vagyok s nem nyílok meg persze hogy nem nyílok meg hiszen eddig ahányszor csak meg nyíltam valakinek csalódtam . Nem csoda hogy egy fajta falat álítotam magam köré. Nem is mondhatnám hogy nem vagyok bátor mert félek a csalódástól valóbban félek de csakannyira mint más . De tudom hogy meg erősítenek csak egy idő után elege lesz az embernek belőle. S nem akar tovább erősödni mert arra vágyik hogy egy legyen a lekeke valakiével és feltétel nélkül bízhasson bene s szerethesse. Én nem is tudom létezik -e ilyen meg lehet- e nyitni a szívedet igazán valakinek egy "idegenek" be avathatod az álmaidba a saját világodba egybe forhat-e két világ ami egykor különböző volt? Azon is gondolkoztam hogy az embere miért nem mernek élni miért nem mernek szeretni. Tudom hogy ehez bátornak kel lenni de ha az ember nem bátor s öröké a félelmei közölt él s vergődik sose tudja meg milyen az amikor igazán boldog. Még ha csalódik is az is ehhez tartozik. Túl lehet sőt túl kell lépni a csalódásokon s haladni tovább az utunkon ami olykor igen magányos. De hasznos meg ismerheti az ember ön magát. De vissza térve a cím adó kérdéshez. Nem tudom ki nyitni a szívemet nem találtam eddig olyan embert akinek ezt meg tudtam volna engedni. Bárcsak le tudnám csak egyszer vetkőzni azt a félelmemet ami benem van. Csak hogy ez nem olyan egyszerű nagyon nehéz dolog meg nyílni s nehéz dolog bizni. Ha az ember szívét össze törik ezernyi kis szilánkra esik szét . Ezek a szilánkok mélyen el helyezkednek az ember lelkébe. Ezek szilánkok fájnak s mardossák a lelkünket. Ezek azok a bizonyos emlékek a jóról a szépről a múltról. Legyen szó szerelemről vagy barátságról vagy el múlásról. Én most egy igen nehéz időszakon megyek keresztül úgy érzem mert az éltem egy forduló ponthoz ért. Véget értek a gimis éveim véget ért egy osztály egy közösség élete. Nem fogjuk egymást minden nap látni ritkán fogunk találkozni. Mindenki új éltett fog kezdeni új közösségbe persze ez nem azt jelenti hogy egyáltalán nem fogjuk egymást látni csak hogy ritkábban s még is akár mi is történik vagy történt. Még ha olykor haragszunk is egymásra vagy meg bántjuk egymást a búcsú fáj . S nem egyszerű az embernek nehéz s mindig át kel esni egy fajta Búcsún. De megint csak el kanyarodtam a címtől én úgy érzem hogy a fájdalom s a szív össze törése ami ezernyi darabra tud szét törné azért gyógyítható. De azt is érzem hogy nem lehet úgy meg nyitni a szívedet hogy ne sérüljön meg hogy ne fájon hogy ne érzed magad rosszul. Vagy lehet csak meg felelő személynek kel ezt meg tenned. De ez nem olyan egyszerű sajnos. Viszont aki tudja a választ annak szívesen fogadom a véleményét erről a témáról. Ja s bocsánat a kisebb nagyobb el kalandozásokért.