Tudom hogy jó rég nem írtam blogot ennek több oka is volt . Rengeteg mindent történt velem de az események többsége nem publikus. De annyit le írok hogy jobban vagyok a hoz képest mint mikor írtam az előző blog bejegyzésemet s köszönöm a családomnak s a barátaimnak hogy meg hallgattak sokat jelentet ez nekem s nem utolsó sorban segített is .Ma voltam a Magyar Színházban s meg nézhetem az egészet minden hová bemehettünk fel mehetünk a zsinór padlásra is ahonnan irányítják a díszleteket fentről meg sok egyéb más dolgot is Voltunk a színház kis színpadján is meg ott is ahonnan az egész előadásnak a világítását irányítják s sok mindent el mondtak hogy hogyan is épül fel egy előadás hihetetlen nem csak a színészek kellenek oda hanem sok más ember is akik pl a díszletett igazgatják a világítást s még sok egyéb dolgot. Amit mi látunk nézők az rengeteg munka mindennapi munkák kivétel a Hétfő mert akkor nincsenek előadások a színházban. De rá jöttem hogy még mindig ezt akarom csinálni színészetet imádom szeretek játszani szeretem az ottani szagokat hangokat érzéseket mindent amikor a színpadon állok azaz mikor ott voltam egy-egy előadás alatt mikor volt előadásom ( kb 8- osztályban a Ballagási műsorban adtunk elő a Brian élete című filmet amiből színdarabot csináltunk én voltam Judit ) vagy csak énekeltem a közönségnek vagy akár mi hihetetlenül jó érzések kavarogtak bennem kicsi korom óta az álmom hogy színész nő leszek . Erre sokáig nem láttam esélyt de most talán lesz rá módom még ha nehézségekkel kellesz is meg küzdenem de akkor végig fogom vinni mert ez olyan dolog amit senki el nem vehet tőlem hiába állítanak elém falakat én nem adom fel akkor sem s nem azért fogok játszani hogy mit szolnak hozzá mások s mi lesz ha bakizok hanem azért mert én ezt akarom csinálni. S csak az számít hogy adjak az embereknek valami pluszt az életükbe vagy csak egy olyan estét amikor ki kapcsolódnak s kicsit bele vonhatom őket a mesék világába hol minden meg történhet amit csak az ember el tud képzelni hol a mese az élet. Én úgy érzem minden embernek szüksége van arra hogy ki szakadjon a minden napi gondokból mert ez hosszú távon meg öli az embert szép lassan fel emészti a zord s rideg valóság ami nem olyan mint a mese világ. Persze a valóságban kell élni hiszen itt zajlik az élet amit ha tetszik ha nem élni kell ami azért a maga nevében szép lássuk csak be hogy vannak csodálatos dolgok az életben s a valóságban csak észre kell venni őket. Egyébként hihetetlen érzés az amikor vége van az előadásnak s meg tapsolnak el ismerik a munkádat mert a színészeknek nincsen nagyobb hála mint a közönség mikor tapsol s el ismerik azt hogy igen is jó az amit csinál amit játszik amibe annyi munkát fektetet bele s energiát s időt. Szóval jó volt hogy meg nézhettem ezt s jó volt ott lenni csak kár hogy kicsit hamarabb kellet el jönni mert menni kelet családi össze jövetelre ami szintén nagyon jól sikerült : )
