Nem félek a jövőtől nem bánt már a múlt. Talán ezzel a mondattal nyitnám a mai bejegyzésemet. Hiszen a régi ház oly sok emléket rejt magába a régi játékok a gyermekkori emlékek az öreg udvar az égbe érő üveg lift. A régi házban már nem sok minden utal arra, hogy valaha egy boldog család lakot ott, hiszen a házban lévő lakás már koránt sem emlékeztet egy emlékekkel telt kis otthonra. Sokkal inkább hasonlít egy üres utcai cipő boltra. Amiben az érdekes az, hogy az én nagy papám cipész volt s mikor apukám kicsi volt ott csinálta a cipőket s most meg az a lakás ahol egy koron ők laktak meg mi is át alakult cipőket gyártó hellyé milyen érdekes az élet. Holnap megyek állás interjúra izgalmas lesz, kíváncsi leszek milyen lesz. Sok minden jár, a fejemben tervezem a jövőmet építem, az életem sok tervem van, vannak olyan terveim is melyekről nem beszéltem még senkinek sem vannak olyanok, amikről igen. De az a tény hogy kezdenek meg valósulni minden olyan furcsa, most mert. Magamban vagyok, itt ülök a szobában, csendben halkan magamba merengve melyet csak egy felettünk áthaladó repülőgép halk zúgása zavarhatott meg. Halkan kopognak a szőlő levelein a rájuk eső kis zöld színben pompázó porok. Bárcsak lehetnék, madár szállhatnék, a felhők felett az ég tetején a szárnyam sosem fáradna, el mindig a magasba repkednék, leg szívesebben Kerecsen sólyom lennék, hiszen azok oly csodálatosak s oly büszkék kecsesek. Már rám is esteledett olyan lassan írom a bejegyzésem így már lassan az éjszakába írom a bejegyzést s halk tücsök ciripelés hallatszóik be meg az éjszaka zajai szeretek ilyenkor blogolni meg szeretek fent kukorékolni éppen most suhan el valahol a körúton egy száguldó mentő autó. Tesómé elutaztak most minden hirtelen olyan üres lett nagy a csend. De most megyek is a Tollas bálba, mert már várnak az álmaim:)