A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2011. március 30., szerda
Itt ülök az imádott erkélyemen élvezem a tavaszt s a jó időt. Rügyezik a vadszőlőnk hamarosan levelek lesznek újra zöldbe borul az udvarunk. S az erkélyünk is. Nagyon szeretek itt lakni szeretem ezt az "el varázsolt kis odút "Szeretem hallgatni a hogyan az alattunk lakó lány zongorázik. Szeretem csodálni a kéményeinket. S a velem szemben lévő tetőt s az azon található kéményeket s azt ősze kötőt át járót melyet valaha kémény seprők használtak. De mára már inkább csak a macskák kedvenc éjszakai helye lett. Remek lehet onnan a ki látás a csillagos égre. Meg hát tökéletesen lehet a Holdat is csodálni meg mindent meg figyelni az éjszaka rezdüléseit. Reggel a nő vérem benne volt a Kukóríban a rádió egyen. Nagyon büszke vagyok rá s örülök neki hogy ennyi sok média szereplése van mivel még volt ezen kívül is egy rádió s egy tv szereplése mára. Nekem meg most sétálhatnékom van. De sajnos nem lehet mennem mert tanulni kéne ... De olyan nehezen szánom rá magam itt csicseregnek a rigóink is s közben lágy zongora dallamok építik a lelkem s terelik el a gondolataimat arról amin lenniük kellene. Most hirtelen minden furcsa új és külön leges. Ma teljesen úgy éreztem mint aki nem a földön jár. Kicsit el voltam vagyok kalandozva ebből a Világból. De jól érzem magam most jelenleg itt az én kis világomban egyébként is rég volt ilyen hogy meg engedhettem volna magamnak hogy ide jöjjek pihenni egy kicsit. Nem tudok be telni a nap sütéssel s azzal hogy ezt a bejegyzést most az erkélyről írom mert végre ki ülhettem ide tanulni s álmodozni a én imádott erkélyemre. Amit nagyon szeretek s egyre szebb s szebb lesz ahogyan jő a tavasz úgy virul ki a természet is. Az égen éppen most haladt át egy csík húzó repülő gép. Szeretem meg figyelni őket. Ahogyan repülnek az égen szeretnék madár lenni s csak repülni repülni messze messze innen . Mindig is irigyeltem s csodáltam a madarakat azt hogy el tudnak repülni tudják milyen érzés a felhők felett járni. S ez jó érzés lehet bár nekik talán már meg szokott s fel sem tűnik nekik az ami nekünk nem olyan természetes s éppen arra vágyunk lehet ki is nevetnének ha el mesélném nekik h repülni szeretnék a felhők felett. Azt álmodtam hogy Margit szigeten voltam nyár volt meleg a kedvenc ruhám volt rajtam és velem volt Zen.... Úgy látszik megint vissza tért hiába mondja azt mindig hogy nem fog többet nem tud tőlem szabadulni. Nos hát mezítláb sétálgattam a puha meleg füvön és egyszer csak meg érintett egy emberke a vállamra tette a kezét. Én meg ijedtem s rá néztem s Zen volt az ... Mit éreztem ? Mérges meg lepett voltam. Meg kérdeztem mit keres itt amikor megint csak itt hagyott. Azt felelte hogy nem hagyott itt mert mindig velem lesz. Én mg azt feleltem neki hogy nem kell hogy mindig velem legyen az kell hogy tudja mit akar. S az kell hogy benne legyen az álmaimba. S többet ne lépjen csak úgy le. Nos hát Zen közölte hogy ezt nem teheti meg. Mert még van valami amit el kell intéznie s addig amíg nem teszi meg nem leszek vele biztonságba hát érdekes álom volt. Mint minden ilyen " Fantomról" szóló álmom néha úgy érzem örült vagyok. S nem vagyok normális. Aztán rá jövök hogy annyira nem vagyok kelekótya és hogy biztosan nem véletlen az hogy álmodok. Érdekelne leesze folytatása. Ennek az álomnak. Éppen csak forgok forgok s forgok a enne féktelen ritmusára érzem hogy tombol a szívem lángra lobbant a láng. Üvöltve éneklem a dallam szövegét s ki merűltség táncolok. Mert ara van szükségem most hogy ezt tegyem. Mert a lelkemnek most el kell fáradnia aztán újra kell töltődnie mert ilyen az élet. De szeretnék álmodni még mert ez jó állom volt összegezve. Bár elégé vegyes érzelmeket hagyott bennem. No de most vissza a valóságba kicsit azt gondolom neki fogok tanulni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)