Az eszem a szívem és én... Folyamatosan harcolok és kontra szív. A szívem is mást diktál az eszem is. Olykor úgy érzem örült vagyok s nem tud a kettő meg férni bennem. Főleg hogy mind a kettő mást mond. Egyszerűen nem tudom legyek reális és forduljak ahhoz aki kézen fekvő. Vagy higgyek az álmaimban s kergessek illúziókat? Még is hogyan döntsem el melyik a jó út s melyik vezet ugyan oda ahol most vagyok. Kicsit olykor magányos vagyok el merülők a saját kis világomban . De sajnos a zord valóság elől nem menekülhetek az álmaimba. Hiszen vannak dolgok melyeket nekem kell meg oldani. Hiszen a sorsomért én felelek az események tudom hogy nem csak tőlem de a leg többször tőlünk függenek. De sok a külső tényező is ami be fojásolja a dolgok menetét. Kicsit el kalandoztak a gondolataim szív kontra észttől de itt vagyok én is nem tudom hogyan fogalmazhatom meg azt ami bennem zajlik. Sok minden van bennem talán van bennem egy hatalmas űr is elég nehéz lesz ez így mert van akit nem lehet pótolni. Van amit nem lehet de a leg rosszabb az hogy úgy tűnik van akit lehet. Sose volt ez a valaki neked fontos mert folyton bele rúgtál aztán a saját hülyeséged miatt ki akadtál és most pótolod. De az a másik valaki nem az a valaki akit te keresel. Mert az a valaki nem lesz soha sem már a tiéd. Annyira nehéz gyakran felidéződnek emlékek nehéz el engedni ezeket az emlékeket. S még nehezebb fel dolgozni az eseményeket. Nem mutathatom ki mennyire fáj a lelkem mekkora űr van bennem. Nem lehet. Mert csak fel sérteném magam talán most is könny záporban írom eme sorokat mert annyira hiányzol. Talán csak a szomorú hangulatom s a borongós idő ami így hat rám . Nem tudom csak azt tudom s azt érzem hogy fáj s nem tudom miért? Persze szerintem most lesz olyan ember aki ha ezt olvassa rögtön azt gondolja ő rá vonatkozik hát tud meg hogy nem. Ez olyan emberre vonatkozik aki el ment ... legalább is az én szívemből örökre távozott s el dobta a kulcsot is s többet nem kapja meg sem a bizalmamat sem a barátságomat. Mert ennyi pofon után nem kérek repetát. Elég volt ebből nagyon.

Csak nézem a tenger vízét és azon gondolkozok hol maradtál el miért nem jössz ide mikor hívlak.Miért nem hallod meg a szívem hangját? S miért nem akarsz látni már? Hová tűntél az álmaimból s miért nem írsz megint úgy mint rég. Hol az a tánc mit együtt jártunk s hol az élet a halálhoz vezető út melyen együtt mentünk. Hol fekszel sötét éjszakában miért nem ébredsz fék a telihold világában? Hol vagy mond s miért nem hívsz várok már rád én nagyon rég. Hol marad a rég halott tangó harmonika víg zenéje hol marad a közösen táncolt éjszakai élet. Hol van az eskü melyt meg szegtél. Talán ezért büntetlek most kerüllek téged nagyon rég. De még is elég ebből most mert nagyon várlak téged rég. Gyere hát el kérlek én s éljünk jól végre mi. Na milyen kis irományt sikerült ideírni. Hm hát sok sok minden van itt bent a lelkemben s az agyamban is nem tudom miért érzem úgy hogy az események el kezdtek zajlani. Élet van az életemben. És irányítom valamilyen szinten de hallás lehetek Istenek mert segít s ez jó érzés. Akik hisznek sosincsenek egyedül mert hozzá mindig fordulhatunk . Hétvégén voltunk Mária remetén misén úgy érzem segített. És azt is érzem hogy a mostani gondokhoz képest van akinek nagyobb baja van talán most kicsit nehezebb az életem de igyekszem fel fedezni az élet apró örömeit. Nem szabad hagynom hogy a gondok és lelkemben zajló káosz be szője magát az életemben s folyton kattogjak. Imádom a zongorát olyan misztikus varázslatos el képzelhető hogy folytatni fogom mert nagyon hiányzik az életemből az éneklés mellet ez a másik olyan dolog amit imádok csinálni. Ezen kívül szeretnék kacsázni a tó part vízén kavicsokkal és szeretnék a kemény karamellt kis kanálal össze törni. És szeretnék szerelmesnek lenni amit viszonoznak. Oda szeretném adni a szívemet valakinek cserébe az ő szívéért. Mert ez jó dolog vajon van feltétel nélküli szerelem? Létezik ilyen vagy sem. Egyszer élném meg ha beteg vagyok engem is ápolnak. Annyira utálom most ezt az életet mert annyira elegem van látszik hogy ezt e bejegyzést egy fél napja írom már mert annyira sok a hangulat ingadozásom is. Meg a gondolataim menete is furcsa hogy mennyi gondolat cikázik az ember fejében mennyi minden Fordul meg benne s egy nap mennyi érzést él át. S mennyire sok a külső tényező ami be fojásolja a gondolatainak érzéseinket.Érdekes az ember és érdekesen működünk is. Furcsa de jó meg figyelni ki milyen én szeretem meg figyelni az emberek mozzanatait s el gondolkozni ki milyen is valójában. Milyen az otthona hogyan él kikkel. Mára zárom soraimat.