A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. április 17., péntek
Nem álmodni hanem élni akarom az életem ......
Hűen a címhez amit ennek a bejegyzésemnek adtam így is akarom élni. Elegem volt a lég várakból be nem teljesült álmokból a "bárcsak" kezdetű vagy a de jó lenne ha... kezdetű mondatokból. Nem én élni akarok ki jönni a csiga házamból amibe elégé be gubózódttam az el múlt évek folyamán. De azért a tornyomat meg hagyom mint biztonsági menedék. Olykor nem árt bele menekülni egy fajta idilli világba aminek semmi köze a valósághoz ami az enyém az én saját világom amit én alakítok az érzéseim álmaim vágyaim szerint s semmiköze a zord s olykor kegyetlen valósághoz. Amiben élünk olykor de ebben is vannak apró örömök amiket ha az ember észre tud venni akkor itt is jól érezheti magát. Az akadályok le győzésével pedig csak erősebbek leszünk tapasztaltabbak és fogjuk tudni kezelni a gondjainkat melyekkel az élet szembesít olykor - olykor. De azért hogy az ember el érjen valamit keményen meg kell dolgoznia érte s lásuk csak be így sokkalta édesebb a " győzelem " mintha csak úgy magától első kívánságra teljesülne minden amit csak szeretnénk. Még ha nehezebb is de akkor is elértük s teljesült s hatalmas büszkeséggel tölti el az embert ilyenkor hogy igen én meg csináltam igen teljesült amit akartam. Mára zárom soraimat mert még van egy csomó tanulni valóm ......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)