Borzasztóan érzem magam nem tudom mi történt megint fáj a torkom s köhögök.
Ez a mai nap nagyon rossz volt. S ilyenkor mikor van egy ilyen szar délelötötöm elő jön benem hogy nagyon egyedül érzem magam s magányos vagyok s elegem van az ilúziókból az álmokbol melyek nem teljesülnekbe. Jó pontositok az az álmom kezd be tejesülni hogy színpadon legyek énekejek,táncoljak adjak ezt akarom csinálni hiszen a zene az életem. De azt is szeretném ha végre lenne egy társam mert bele fáradtam hogy folyton én vagyok az örök szingli s nem azért mert olyna hűűűűűű de nagyok az igényeim nem azok.
Kicsit irók másról is elégé nehéz mert nagyon hiányzik a nagy papám nem tudom miért. Tegnap haza felé a villamoson Munkács illat volt be hunytam a szemem s el képzeltem hogy ott vagyok végigi jártam a szobákat a házbban érztem az illaatokat hallotam a bezséletést kint voltam kertbben le ültem a kedvenc heyemre ami kint van az ajtó elöt egy kis rész ami felett szöllő van tökéletes kis odú lehet álmodozni meg írni meg élvezni a kertet eszembe jutott amikor tesommal a kertben ettük a földbből ki túrt epret. S amikor kis gyermeként meg ilyedtünk a nagy tehén csordától. Meg amikor két éve meg kergetet egy vak macska mert kaját akartam neki adni . Ki derült később , hog yaz az a kis cica volt akit még 4 ével ez elöt dédelgetünk tesommal csak meg vakult szegény. S eszmbe jutot még sok minden ami kint történt velünk. Annyira sajnálom hogy kicsi voltam s nem tudtam bezsélgetni nagypapával úgy ahogyan azat akartam volna. Nem hittem hogy az ember tényleg akkor képes rá jönni hogy valakit mennyire szeretett amikor már el veszítet. Tudom hogy furcsa sokat irok róluk de nehéz ilyenkor főlleg nyáron . Meg amikor haza megyünk. Néha bele gondolok hogy minek amikor nincsen kint semmi csak az uncsi tesonk. De aztán rá jövök hogy ott vannak a gyökereim s fontos nekem az a hej a ház is minden egyes emlék édes emlék hiszen anyuék is ott esküdtek. Sokat meséltek nekünk mindig mikor ot vagyunk mesélnek minden mesél mesélnek a régi öreg bútórok a fotel amibben sokat ült a nagypapám is. Az illatok a ki súgárzás a folyton meg rázó hütő ami olyan idős hogy már meg mondnai nem tudom a sok titkot rejtő padlás fényképek a falak színei minden. Szertem nem is tudom hogy le írni. Mert rengedeg érzés kavarog bennem. Kicsit el is kanyarodtam a témátol de talán nem is baj.