A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
Annyira meg szoktuk hogy mások előtt álarcot hordunk hogy gyakran már szinte mindig saját magunk előtt is azt hordjuk…..
