Ha úgy érzed már nincs remény...

Ha úgy érzed hogy nincs n remény ne add fel még ne félj
az idő jő mint jó barát tova száll a bosszúság!
Ha úgy érzed már nincs remény egy furcsa hang szól
még se félj el jő a perc mikor élsz s szíved újra boldog lész!
Ha úgy érzed hogy nincs remény lelked újra táncra kél!
Ha úgy érzed hogy nincs remény szívedbe újra dallam kél!
Ha úgy érzed hogy nincs remény a színház mindig menedék!
Ha úgy érzed hogy nincs remény ne félj mindig lesz ki meg véd!
Ha úgy érzed hogy nincs remény hited egyre nagyobbra nő!
Ha úgy érzed hogy nincs remény szólíts meg valakit ki tudja mit akar!
Ha úgy érzed hogy nincs remény a homály mögött ott a fény!
Ha úgy érzed hogy nincs remény a csoda gyorsan oda kél!
Ha úgy érzed hogy nincs remény kiálts a Széllbe de még él!
Ha úgy érzed hogy nincs remény s egyedül maradt a szív ne enged át
a halálnak ha jő! Hidd el erősebb vagy mint ő!
Ha úgy érzed hogy nincs remény szaladj gyorsan ölelj még!
Ha úgy érzed hogy nincs remény ne keseregj az nem segít!
Ha úgy érzed hogy nincs remény s hazudtak neked ne félj az idő mindig segít!
Ha úgy érzed hogy nincs remény ne enged át szíved a magányért! Harcolj az igaz társadért!
Ha úgy érzed már nincs remény fogd kézen az élet szekerét!
Meg lásd jó útra terelhet még!
Ha úgy érzed hogy nincs remény szaladj sebesen a hold Fényébe ne fej!
Ha úgy érzed hogy nincs remény fordju meg s kiabáld de még él!
Ha úgy érzed már nincs remény s minden el veszett rég! Hidd el a világ rád talál!
Ha úgy érzed hogy nincs remény mert még a szíved folytja a szád szavát rég hát enged ell a szót s hagyd had menjen ki!
Ha úgy érzed a villáig el hagyott rég s nem tud ki vagy még keresdmeg magad a villág tetején!
Ha ugyérzed hogy nincs remény s ma minden bánt forduj el hát s menj csak tovább!
Ha úgy érzed hogy nincs remény hidd el van aki vár rád rég!
Ha úgy érzed hogy nincs remény mindig meg talál egy csaka fény!

Csak a színház teremtett oly csodát az illúziók varázslatát hol Rómeó és Júlia szerelme ily csoda szemembe könnyet csalt s ha engem bárki így szeretne odadám testemet lelkemet hinném hogy örökké tart. Hinném hogy örökké tart de vajon létezik is valóbban ilyen csoda szép szerelem? Annyira vágyom már rá el képesztően s nem írhatom hogy görcsösen keresem mert nem. Igyekszem nyitott szemmel járni kelni a nagy villágbba pont most gondolkoztam el rajta mivel olyan szépen süt a nap tök jó idő van el mennék sétálni aztán rá jöttem nagy hirtelen h nincs is kivel elmennem egyedül meg nem izgi. Meg most hallgatom az Alkonyat zenéjét is még szép hogy magányosnak érzem magam nagy hirtelen. Néha úgy érzem hogy sose lesz senkim hogy y talán nem érdemlem meg a boldogságot hogy már talán meg kaptam azt ami nekem járt. Néha pedig úgy érzem hogy úton van s igen is közeledik. Most úgy h jó lenne h kézen fogható lennél. S léteznél mi több már itt is lennél. Mert ez így nem jó. Tudom hogy sokat nyafogok erről de elégé magányosnak érzem magam hirtelen most úgy rám tört. De úgy érzem hogy ilyen napoknak is kell lennie lehet hogy írok egy verset hiszen már úgy is rég írtam s most úgy is ihletet kaptam. Most muszáj ezt le írnom nagy hirtelen egyszerűen kezdem fel adni a szerelmet. Kezdek bele fáradni hogy folyton csak a csalódás folyton koppan az ember folyton eltéved nem a meg felelő személyt válassza. Meg kérdem miért történik ez így. Azt mondják h a saját korlátaim közé zárom magam szerintem ez nem így van. Mert mostanában nagyon sokszor ki török önmagamból azt vettem észre hogy ez tetszik nekem. Mert így vagyok én mert úgy érzem h igen is vannak dolgok amiket meg kell hogy tegyek. S jól érzem magam a bőrőmbben. Csak most rám törtek ezek az érzések. A hiány a szerelem magány stb. Elő fordul. Meg azt is észre vettem hogy mostanában nagyon érzékeny lettem. Vannak ilyen időszakaim de majd át hidalom őket. Meg azt is h hangom sokat fejlődött az el múlt pár hónapban. Viszont most megyek meg írni a versemet amit ide ki fogok tenni szóval lehetelsz meg írni a véleményeket: )