Olykor utálom hogy annyi minden jár a fejemben s nem tudok ki igazodni a sok kusza gondolat között. Olykor meg oda vagyok értük mert elv el visznek messzi tájra ahol a mese a valóság. Szeretek elmerülni a gondolataim rejtelmeibe. Szeretem hogy én én vagyok. S szeretem meg ismerni más emberek gondolatait is. Szeretek beszélgetni gondolatot cserélni. Ami most bennem van az egy szó félelem. Félek túl sok mindent vállaltam most be. S a hullámok kezdenek össze csapni a fejem fölött. De azt is tudom hogy a dolgok azért valamilyen szinten kezdenek rendbe jönni. Ma újra rá ébredtem Isten hatalmas erejébe. Azokra az apró örömteli percekre melyekkel meg ajándékoz bennünket. Az utóbbi hetekben mindig rá ébredek. Mert úgy érzem nagyon sok minden kapok ( tunk punk ) tőle.Hiszek benne mert nincs más reményem csak ő csak az hogy segít.Segít is mert hiszek. S ez a hitt meg erősít reményt ad s véd. A vonzás törvénye is működik számomra hihetetlen az az ajándék amit kaptam mind lelkiekben mind tárgyilag mint fizikailag minden téren hálás lehetek a sorsnak amivel meg áldott az életem. Boldog lehetek s elégedett. S ha olykor vannak nehézségeink is s úgy érzem ebbe bele roppanok s nem bírom tovább. Jön egy lökés hogy bírnod kell. S bírom mert csak annyi terhet kapok a mennyit el tudok viselni. Számomra mindig is furcsa a szív kontra ész története is. Hát baromira nehéz én azt mondom inkább a szívem után megyek mert az eszem túl reális. Meg hát folyton össze kavarnak . Nem jó ez így. Furcsa holnap egy évvel öregebb leszek. De vala hogy nem érzem magam más embernek. Szerintem nem is leszek más se érettebb se sokkal bölcsebb. Nagyon gyorsan telik az idő nem akarom hogy ennyire rohanjon. Mert meg akarok állni s csak figyelni mi történik s közben ebbe benne élni nem csak rohanni s nem meg élni a pillanatot.Mi lehetek én aki csak írja a dolgait. Én egy régi színház vagyok. Tele titokkal tele fénnyel olykor bohémosan viselkedve olykor nagyon komolyan ezer arcú ember vagyok de mindig őszinte . Van egy álarcom mely mögé nagyon kevés ember lát be nem lehetetlen meg ismerni igazán mert hagyom hogy meg ismerjenek. De óvatos vagyok főleg mostanában. Meg mint tudni rólam az érzelmeimet sem mutatom ki sőt titkolom remekül titkolom. De mást mutatok s mást érzek az az ember aki ismer az tudja ha belenéz a szemembe tudja mit érzek belül ehhez mélyen a szemembe kell nézni s látni kell a lelkem mélyéig. Összegezve azt akarom írni hogy köszönöm hogy ilyen vagyok amilyen mert ha nem ilyen lennék az nem én lennék. S hálás vagyok a sorsnak hogy mindig add nekem lehetőséget s sosem hagy cserben. Most viszont megyek holnap fárasztó napom lesz.