„Meg sárgult fénykép egy címlapon lesben ál miért hagyom „
Így kezdeném az idő múlik az idő szigorúan halad tovább körülödtünk sok minden meg változik emberek jönnek mennek év szakok váltakoznak évek el telnek .
Az emberek után nem marad más mint egy fénykép az utó kornak no meg az emlékek amiket meg örzünk azokról az emberekről. Esetleg egy el múlt időszakból az életünknek a meg boldogult gyerekkorról és még sorolhtnák sok mindent de nem teszem meg.
A múltunk is az életünk része egy elmúlt időszak az ember életében amit le kell tudnia zárni.
El kell tudni engedni még ha nehéz is mind azt a fájó érzést amit át éltünk s meg kell tanulni velük együtt élni. S a jó emlékekre emlékezni . Ez nagyon nehéz fel adat mert a rossz dolgok sokkal jobban meg maradnak az emberekben . De ott van a jó is meg annak a hiánya hogy a jó dolgok is el múlnak egyszer meg a rosszak is. Helyükbe mindig új érzések kerülnek. S új dolgok új emberek új élmények mindenki változik ez az élet rendje. Senki sem marad ugyan az az ember aki meg született s aki gyerek korábban volt fel növünk s ki alakula saját életünket . Meg tanuljuk kezelni az érzéseinket meg tanuljuk hogyan kell el titkolni azokat nem ki mutatni s le fogadni azt is ha valami nem úgy sikerül ahogyan mi szeretnénk meg tanulni a problémákat kezelni s meg oldani azokat . Meg tanulunk küzdeni azért hogy el érhessünk valamit az életben hiszen senkinek sem pottyan az ölébe minden .
S persze egész életünk folyamán tanulunk mindig álltalábban a saját hibáinkból tanulunk.
Nem tudom hogy a fényképekről hogy is jutottam el idáig minden esetre ez egy érdekes gondolat menet volt de még majd folyatom ezt a gondolat mentett vagy egy hasonlót de most megyek mert várnak már az álmaim ….
