Halkan szól a zene a szél édes illatokat hordbe a nyitott ablakon
keresztül. A Rigó csicseregve jelzi, itt van, a nyár építi új fészkét a régi
vad szöllő leveleken. Én pedig itt ülök, a szobában hallgatom, a zenét nézek ki
az ablakon figyelem a szél rezdüléseit az őket vadszőlő levelein. A felhőket figyelem,
ahogyan szél olykor egyet-egyet arrébb sodor. Imádom az ilyen időt szeretek
ilyen hangulatban lenni azt érzem, kezdem vissza nyerni ön magam. És hogy ez a
munka jó hatással van rám és közre játszik az is biztos. Két síkon vagyok, még
mindig az egyiket jellemezhetném, hogy szuper és tök jó bevonzottam a jót az életemben
és boldog vagyok. A másikat meg hogy csalódott úgy érzem hátba támadtak és igazságtalanok
velem szemben. És ezt nem akarom tolerálni és nem is fogom. Az élet ilyen
mindig van valami rossz is az ember életében minden esetre nem tartom
fernek. De meg jegyeztem és én is így
állok majd hozzá a dolgokhoz csak ezen nem kéne meg lepődni majd Azt gondolom,
kezdek be sokkolni és ezért kezdem azt felvenni, hogy ahogyan bánnak velem az emberek
én is úgy fogok velük. Nem kérek soka csak annyit, hogy ne krtizááljon folyton mindenki
ne akarják meg mondani szerintük nekem mi a jobb és olyanak fogadjanak, el
amilyen vagyok. Mert nagyon szarul tud eseni ha folyamatosan azt kapod, hogy
mik a hibáid és nagyon meg tudnak ezzel bántani, főleg ha olyan ember, akit
szeretsz. Ma volt egy mag tó jelenet a villamoson jöttem hazafelé. Felszállt
egy pár valószínűleg nem olyan régóta alkotnak, egy párt vagy csak még a randizgatunk,
kategóriában vannak. Láttam, hogy a férfilátás sérült nem is látott szinte
semmit sem miután ez kiderült a beszélgetésből. Láthatóan sérült volt át adtam
neki a helyem, hogy tudjon ülni, és mert meg sajnáltam szegényt. Beszélgetni
kezdet az őt kisérönővel a nő meg kérdezte tőle, hogy milyennek képzeli őt el?
A férfi azt mondta, hogy azt érzi, hogy nagyon hosszú a haja és selymes a bőre és
nagyon kedves. A nő el pirult valószínűleg nem kapott régóta ilyen kedves
szavakat egy férfitól sem. Majd a nő meg kérdezze, hogy milyen a hangja
szerinte. Erre a férfi azt felelte, hogy olyan, mint az Angyalok éneke:) Nagyon
aranyosak voltak így együtt. A kapcsolatukban az volt a legszebb hogy elfogadták
egy mást olyanak a milyenek, sőt a nő nagyon boldognak tűnt. Látszott, hogy örül,
hogy van, aki vele van és ez első sorban a lelki kapcsolatra épült. És arra
hogy elfogadták egy mást, no meg az hogy a nő így is vállalt a férfit hogy nem
lát. Segített neki és látszott, hogy kedveli őt nagyon. Feltétel nélküli
elfogadás engem kicsit meg hatott. És jó érzéssel is eltöltött, mert én is
feltétel nélkül szeretem a barátomat. Azon is elgondolkoztam, hogy mindig mindenki
sír, hogy ilyen szar neki olyan szar neki, de nem tudja értékelni azt, amijét,
van. És van, akinek rosszabb, mert van, aki sohasem lel, társra mindig egyedül
marad, és magányos lesz, van, aki mellé nyúl és olyan társat talál, aki nem az
ő igai társa ezért szenved és ugyan olyan magányos, mint ha nem lenne társa. És
van, aki mellet az a társ van, akire egész életében vágyott, nos, én ez a kategória
vagyok szerencsére. És végre van munkám is, aminek szintén nagyon örülök. Mert
nagyon kell a pénz és a munka.
