Halkan szól a zene a szél édes illatokat hordbe a nyitott ablakon keresztül. A Rigó csicseregve jelzi, itt van, a nyár építi új fészkét a régi vad szöllő leveleken. Én pedig itt ülök, a szobában hallgatom, a zenét nézek ki az ablakon figyelem a szél rezdüléseit az őket vadszőlő levelein. A felhőket figyelem, ahogyan szél olykor egyet-egyet arrébb sodor. Imádom az ilyen időt szeretek ilyen hangulatban lenni azt érzem, kezdem vissza nyerni ön magam. És hogy ez a munka jó hatással van rám és közre játszik az is biztos. Két síkon vagyok, még mindig az egyiket jellemezhetném, hogy szuper és tök jó bevonzottam a jót az életemben és boldog vagyok. A másikat meg hogy csalódott úgy érzem hátba támadtak és igazságtalanok velem szemben. És ezt nem akarom tolerálni és nem is fogom. Az élet ilyen mindig van valami rossz is az ember életében minden esetre nem tartom fernek.  De meg jegyeztem és én is így állok majd hozzá a dolgokhoz csak ezen nem kéne meg lepődni majd Azt gondolom, kezdek be sokkolni és ezért kezdem azt felvenni, hogy ahogyan bánnak velem az emberek én is úgy fogok velük. Nem kérek soka csak annyit, hogy ne krtizááljon folyton mindenki ne akarják meg mondani szerintük nekem mi a jobb és olyanak fogadjanak, el amilyen vagyok. Mert nagyon szarul tud eseni ha folyamatosan azt kapod, hogy mik a hibáid és nagyon meg tudnak ezzel bántani, főleg ha olyan ember, akit szeretsz. Ma volt egy mag tó jelenet a villamoson jöttem hazafelé. Felszállt egy pár valószínűleg nem olyan régóta alkotnak, egy párt vagy csak még a randizgatunk, kategóriában vannak. Láttam, hogy a férfilátás sérült nem is látott szinte semmit sem miután ez kiderült a beszélgetésből. Láthatóan sérült volt át adtam neki a helyem, hogy tudjon ülni, és mert meg sajnáltam szegényt. Beszélgetni kezdet az őt kisérönővel a nő meg kérdezte tőle, hogy milyennek képzeli őt el? A férfi azt mondta, hogy azt érzi, hogy nagyon hosszú a haja és selymes a bőre és nagyon kedves. A nő el pirult valószínűleg nem kapott régóta ilyen kedves szavakat egy férfitól sem. Majd a nő meg kérdezze, hogy milyen a hangja szerinte. Erre a férfi azt felelte, hogy olyan, mint az Angyalok éneke:) Nagyon aranyosak voltak így együtt. A kapcsolatukban az volt a legszebb hogy elfogadták egy mást olyanak a milyenek, sőt a nő nagyon boldognak tűnt. Látszott, hogy örül, hogy van, aki vele van és ez első sorban a lelki kapcsolatra épült. És arra hogy elfogadták egy mást, no meg az hogy a nő így is vállalt a férfit hogy nem lát. Segített neki és látszott, hogy kedveli őt nagyon. Feltétel nélküli elfogadás engem kicsit meg hatott. És jó érzéssel is eltöltött, mert én is feltétel nélkül szeretem a barátomat. Azon is elgondolkoztam, hogy mindig mindenki sír, hogy ilyen szar neki olyan szar neki, de nem tudja értékelni azt, amijét, van. És van, akinek rosszabb, mert van, aki sohasem lel, társra mindig egyedül marad, és magányos lesz, van, aki mellé nyúl és olyan társat talál, aki nem az ő igai társa ezért szenved és ugyan olyan magányos, mint ha nem lenne társa. És van, aki mellet az a társ van, akire egész életében vágyott, nos, én ez a kategória vagyok szerencsére. És végre van munkám is, aminek szintén nagyon örülök. Mert nagyon kell a pénz és a munka.