Most döbbentem rá mekkorát koppant a dolog én is kicsit. De nem tudom még ezt biztosra h koppanok csak azt érzem hogy nem tudom kire várok. Illetve de igen tudtam nyáron még stabilan tudatában voltam annak hogy ki az aki szimpatikus nekem fogalmazunk így. Sokáig tudtam aztán valami meg változott s meg ingtam de nagyon el vesztetem a fonalat nem tudtam követni nem tudtam mi is van most akkor ez bizony súlyos hiba volt tőlem főleg h nem kérdeztem rá konkrétan mi is van most találkozunk még vagy nem? Vagy még is mi van? Igazából semmi más nem idegesített ebben a dologban csak az h nem tudtam mi is van de bele gondolva most lehet ez oda vissza dolog hiszen ha ő nem beszélt én sem végül is igen ez igaz tény jogos. De én maradi vagyok kicsit s az vallom h ne a lány legyen az aki meg mondja h na ez van most nem lány kérést vártam vagy azt h rögtön jaj akkor járjunk tudom ezekhez a dolgok nem ilyen egyszerűek csak azt vártam h meg beszéljük h akkor ez most barátság vagy lehet majd több is később vagy még is mi mert sokáig nem tudtam ezt hová tenni a mai napig nem nagyon. De most úgy érzem végül is jó legyen barátság. De mivel nem beszélünk mert gyanítom haragszik rám csak nem tudom miért mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát már úgy érzem az sincsen s ez nem esik túl jól hogy egészen őszinte legyek szeretném le tisztázni de komolyan . S tudni mi a baj s hátha meg tudjuk ezt beszélni szerintem sokkal jobb lenne midnekinek de azt is tudni kell h én nem hiszem h lennék olyan erős hogy még egyszer próbálkozzak s válaszra se méltassanak. Na igen s már abba sem vagyok biztos hogy az akinek írnám az olvassa a blogom néha látom h igen mármint következtetek. De nem azért remélem ja igen s akkor itt mondom h ne haragudj nem akartalak meg bántani s akaratlanul meg tetem lehet el ismerem. Észre sem vetem közbe lehet pont az írásommal bántottalak meg. De banyek te is ugyan ezt eteted sokkal hamarabb s nem csak egy írással.Most egy fokkal jobban érzem magam h ki írtam magamból amit akartam mondani csak azért érzem magam nem jól mert nem személyesen vagy nem konkrétan neki írtam. Még jó hogy ablogomt kevesen olvassák.Vissza térve szóval a szívem sebzett s most fáj kicsit mer nem tudom el engedni nem tudom miért de valami mindig azt súgja várjak de nem tudok várni mert közbe meg nagyon sinylödök hogy egyedül vagyok . Túl sok ideje vagyok egyedül úgy érzem ideje lenne egy társnak már annyira rossz komolyan s egy stabil dologra vágyom. Nekem nem olyas valakire van szükségem aki jön megy aki sosincs mellettem akinek csak saját maga létezik aki nem képes tenni a dolgokért. Olyanra aki itt van s kézen fogható aki normális s van érték rendje ennyi ez olyan nagy kérés? Komolyan ez olyan nehéz fel adat. Ja s nem úgy nyit jaj hogy te milyen szép vagy olyna gyönyörűek a szemeid hajad a mosolyod nagyon jó nő vagy meg okos is stb köszi az ijen iditások mindig kudarcot vallanak . Nem tudom tesómmal azt beszéltük h lehet azért mert azt gondoják pasik h el érhetetlen vagyok mert egy kicsit meg kell harcolni értem pedig igen is el érhető vagyok s nem vagyok"Jégkirálynő " csak egyszerűen nem akarom nem merem ki mutatni az érzéseimet mert már koppantam párszor mikor ki muatam s nagyon fájt darabokra szakadt a szívem. Amit ugyan mára már helyre állítottam de még is egy újabb csapást nem tudom ki birna-e jó hülyeség mert ki bír ki kell. Hiszen erősebb s tapasztaltabb lett. Lehet ha jobban ki mutatnám az érzelmeimet minden úgy alakult volna ahogyan az jó let volna. De lehet pont ez a jó ahogy most van . Összegezve nem fogok tovább várni le zártam a végre tiszt alap van csak új ismeretek új emberek semmi múlt azaz meg próbálok így élni. De múlt is az életünk része persze nem szabad abban élni de olyan szépek az emlékek komolyan. S nehéz lezárni bárcsak lenne egy lufim mire írok egy levelet múltamról s fel engedem az égbe s ezzel el engedem örökre de néha mikor olyan hangulatban vagyok elő hívhatom azt bizonyos lufit az égből. De aztán el engedhetem hogy ne gátoljon a tovább haladásban.

Nos jó rég nem írtam blogot megint. Sok minden történt velem ki derült hogy másjusban lesz fellépésem nagyon várom már bár tudom hogy még rengeteget kell addig tanulnom de ugy érzem képes vagyok rá egyre jobban fejlődők mint önbizalmilag mind hangom tánc tudásom napról napra nyíltabb is vagyok már nem az a kis szürke egérke vagyok ako voltam ki nyíltam úgy érzem hogy meg lett az egyen súly benem olyan dolgot tanulok amit nagyon szeretek ez vonatkozik mind akét iskolámra. Igaz kicsit félek a Komunikácios Zh tol de úgy érzem h tudom a dolgot. Kicsit viszont szomorú vagyok mert gondolkoztam s rá jöttem semmi értelem egy pár dolognak amibe elég mélyen el sikerült merülnöm köszönöm de nem kérek ebből. Nem kérek abból hogy olyan ember legyen a környezetembe akinek az nem olyan fontos amit én csinálok mert csak saját magával van el foglalva úgy érzem ez nem fer s nem is akarok ilyen embert be vinni egy olyann közösségbe ahol együtt dolgozunk hogy valamit el érjünk ahol mind ki azért van ott mert szível lélekkel csinálja s akarja csinálni mert imádja. Lehet én értetem félre de nekem ez jött most le nagyon. Úgy érzem most elégé reálisan látom a dolgokat s nagyon meg bántam egy dolgot. Hogy így el szúrtam azt a bizonyos embert el martam magamtól. Nem tudom valaha meg fogom tudni beszélni vagy meg kérdezni tőle mi is volt a baja velem esetleg le tisztázni a dolgokat csak azt tudom elég hülye voltam. De azt is tudom h végül is nem csak én mert két oldalú dolog s ugyan úgy kérdezhet ő is nem csak én de természetes ha sértettnek érzi magát az ember nem fog a felé az ember felé közelíteni aki "megbántotta" de mi van akkor ha egyik sem közeledik mert kölcsönösen meg bántották egymást még hozzá úgyhogy nem is sejtik. Talán az egyik sejti de nem meri be vallani még magának sem h igen ezt el szúrtam de azt is tudnia kell h mindig van remény. Mindig van olyan hogy beszélsz el mondod mi bánt annyi mindent kéne még el mondanom de tényleg rengeteg emberrel kellene beszélnem le tisztázni dolgokat bárcsak meg tehetném hogy el mondom amit érzek gondolok amit szeretnék s másnap nem érezném magam rosszul komolyan ezt kéne tennem de olyan nehéz meg tenni mert vajon mit fognak rá reagálni? Hogyan fognak viszonyulni a dolgokhoz? Nem tudom csak azt hogy túl sok minden van benem amit ki kéne adni magamból.