Nos jó rég nem írtam blogot megint. Sok minden történt velem ki derült hogy másjusban lesz fellépésem nagyon várom már bár tudom hogy még rengeteget kell addig tanulnom de ugy érzem képes vagyok rá egyre jobban fejlődők mint önbizalmilag mind hangom tánc tudásom napról napra nyíltabb is vagyok már nem az a kis szürke egérke vagyok ako voltam ki nyíltam úgy érzem hogy meg lett az egyen súly benem olyan dolgot tanulok amit nagyon szeretek ez vonatkozik mind akét iskolámra. Igaz kicsit félek a Komunikácios Zh tol de úgy érzem h tudom a dolgot. Kicsit viszont szomorú vagyok mert gondolkoztam s rá jöttem semmi értelem egy pár dolognak amibe elég mélyen el sikerült merülnöm köszönöm de nem kérek ebből. Nem kérek abból hogy olyan ember legyen a környezetembe akinek az nem olyan fontos amit én csinálok mert csak saját magával van el foglalva úgy érzem ez nem fer s nem is akarok ilyen embert be vinni egy olyann közösségbe ahol együtt dolgozunk hogy valamit el érjünk ahol mind ki azért van ott mert szível lélekkel csinálja s akarja csinálni mert imádja. Lehet én értetem félre de nekem ez jött most le nagyon. Úgy érzem most elégé reálisan látom a dolgokat s nagyon meg bántam egy dolgot. Hogy így el szúrtam azt a bizonyos embert el martam magamtól. Nem tudom valaha meg fogom tudni beszélni vagy meg kérdezni tőle mi is volt a baja velem esetleg le tisztázni a dolgokat csak azt tudom elég hülye voltam. De azt is tudom h végül is nem csak én mert két oldalú dolog s ugyan úgy kérdezhet ő is nem csak én de természetes ha sértettnek érzi magát az ember nem fog a felé az ember felé közelíteni aki "megbántotta" de mi van akkor ha egyik sem közeledik mert kölcsönösen meg bántották egymást még hozzá úgyhogy nem is sejtik. Talán az egyik sejti de nem meri be vallani még magának sem h igen ezt el szúrtam de azt is tudnia kell h mindig van remény. Mindig van olyan hogy beszélsz el mondod mi bánt annyi mindent kéne még el mondanom de tényleg rengeteg emberrel kellene beszélnem le tisztázni dolgokat bárcsak meg tehetném hogy el mondom amit érzek gondolok amit szeretnék s másnap nem érezném magam rosszul komolyan ezt kéne tennem de olyan nehéz meg tenni mert vajon mit fognak rá reagálni? Hogyan fognak viszonyulni a dolgokhoz? Nem tudom csak azt hogy túl sok minden van benem amit ki kéne adni magamból.