A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2011. január 28., péntek
Csoda szépen süt kint a nap. A lakást Kellemes tavaszi hangulat kerítette hatalmába az ablakban égetett füstölő édes illata árad be s a tavaszias időjárás érzése. Ma nagyon jó kedvem van délután megyünk szallagavatóra. Édes emlékek kerítettek hatalmukba eszembe jutott h nekem már 2 éve volt s mennyire hiányoznak azok az évek. S mennyi mindenen mentem keresztül azóta . Szinte egy teljesen más ember lettem kivűl belül. Más egyéniség szinte más életet is élek mint akkor életem. Most nem is tudom meg fogalmazni mennyi érzelem kavarog bennem. Azt sem tudom hová tegyem őket. Nem tudom de tegnap pozitív élmények értek dolgoztam délután jó nem nagy munka volt de jól fizetik és tapasztalat szerzésnek meg meg érte el menni. Meg hát nem haltam bele vegyes érzések kavarogtak bennem sok mindenről újra meg győződtem. Bármire képes vagyok s le tudom győzni a saját korlátaimat melyek mögé oly hosszú éveken át be szorítottam magam. Jól érzem magam a bőrömben alap vetően nincsen velem semmi komoly baj. Persze olykor meg inogok és félek.De hiszek egy szebb jövőben s abban hogy a dolgok úgy fognak alakulni ahogyan annak lennie kell egy dolog biztos most éppen minden olyan bizonytalan kétséges s nem tudnom mi lesz. De hinni kell hiszen a hitt az egyedüli olyan dolog melyben az ember nem csalódhat. Most viszont megyek készülődni mert nem sokára indulnom kellesz ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)