Szomorú vagyok fáradt s csalódott az leg rosszabb, ha olyan emberbe csalódik az ember, aki nagyon közel áll hozzá. Nem volt jó éjjelem egész éjjel fent voltam forgolódom pörgött az agyam. De ennek ellenére meg próbálok pozitívan hozzá állni a mai naphoz. Bár nagyon jól esne egy nagy ölelés. Ami erőt adna ehhez a naphoz. De igyekszem át vészelni. Na, most indulok, mert hamarosan indul a vonatunk Vácra. Még szerencse hogy csak 3-ig vagyunk, mert így haza tudok, jönni a zónázó vonattal . Meg valószínűleg infóból felmenést kapok, na, még is csak van pozitív oldala ennek a napnak. Csak bosszant, hogy akkor meg most tökre feleslegesen meggyekbe. Na, de sebaj, legalább elintézzük ezt is. Jövő hét meg akkor szabadabb lesz :)

A napokban láttam egy balesetet. Azon gondolkoztam, hogy tényleg ennyi az élet? Elüt egy autó s meg halunk? Mi van, ha nem lesz több holnap az ember életében s már nem lesz alkalmam elmondani azt, amit el akarok. Annyi mindent akarok mondani meg tenni van egy listám, hogy mit akarok meg tenni addig, amíg élek. Nem készülök meg halni, de ha pl a mai nap lett volna, az utolsó nap az éltemben nem lennék, elégedet. Amita történtek dolgok velem

(akit érdekel, annak elmondom, konkrétan mire gondolok, de nem publikus, mert elégé személyes dologról van szó. ) Én azóta igyekszem úgy élni az életem, hogy itt és mos, van, mai nap van holnap meg, ha fel kellek hurrá, ha nem akkor talán egy jobb helyen vagyok. Azt gondolom egy haláleset feldolgozása elég nehéz dolog. Néha úgy érzem magam, mint Elizabeth aki bele szeretett a halálba s egész élete folyamán vágyódott rá. Én nem vágyok, rá mert olykor félek tőle. Egyszerűen csak meg visel a mai baleset és az is hogy ennyi egy emberi élet. És bele gondoltam, hogy az én életem milyen s hogyan élem. Úgy élem, hogy itt és most van. Nincs holnap nincs holnap után. Terveim vannak s céljaim, amiket el akarok érni s remélem sikerül is. Sok minden jár most a fejembe, de nem hiszem, hogy ezt a bejegyzés folytatnom kéne, mert kb síró görcsöt kaptam. Most inkább meg próbálok aludni s el felejteni ezt. Igaz nem az egész balesetet láttam, de éppen eleget.

Mennyire sok érzelem van egy emberben. S mennyire sok fajta érzelem nyilvánul meg benne egy nap leforgása alatt. Fura szinte másod percről pásod percre váltóznak az érzéseink. Gondolataink sok minden külső tényező befolyásolja ezt. Bennem gyakran különös s meg magyarázhatatlan érzelemi vihar tombol, főleg ha zenét hallgatok. Belőlem elképesztően sok érzelmet-emléket vált ki.Főlleg az Amelie Csodálatos élete című filmnek a zenéje mindig eszembe jut a napsütés az, ahogyan a bőrömhöz ér a nap melege. Az ősz, ahogyan a fák hullajtják meg sárgult leveleiket. A tél, ahogyan egy játékos hó pihe az arcomra libben. A tavasz, amikor újra éled a természet. Az utcán játszadozó gyerekek. Egy idős bácsi harmonika játéka a metró lejárónál. A tenger a tavalyi nyár Trieseteben végtelen horizont a hajók a felhők egy kendő a szélben melyet éppen lefúj a Válunkról egy szerelmes csók. Egy macska játéka a lelógó zsinórral. Boldogság elmúlás magány. Emlékszel még arra, anyára, amikor nálad ettük a szemek levest s a macska fogó c filmet néztük? S utána a lépcsőházba eltöltött cigiző le ülős beszélgetésre? Én mindenre emlékszel, s már nem az hiányzik, hogy újra úgy legyen, mint régen, hanem maga a filingje . Azt gondolom sok mindennel, de főleg ezzel a dologgal vagyok, így hogy nem a barátság, hanem az együtt töltött időknek a filingje hiányzik . Ez az, amit sosem fogok vissza kapni, már mert ha vissza is kapnám, már nem lenne olyan, mint rég mert ez meg romlott. Ezért már csak az emlék maradt meg s eszembe sem jutott volna, ha éppen nem hallgatom azt a zenét, amit akkor hallgattunk. Nagyon sok érzelem van, bennem biciklizni akarok menni, suhanni a szélben, úgy hogy közben kendőmbe, kapjon a szél ereje hajamba is bele kapva én csak tekerek a végtelenbe. S nem törődök senkivel, semmivel. Vágyom már nagyon, hogy elmehessek vala hová messze csak egy napra, hogy feltöltődjek . Táncolni akarok az éjszakában a dallamok szárnyán énekelni vidáman ugrálni, dalolni, írni, olvasni egy erdő közepén lakni. Csak egy napra mennék vissza a Tornyomba, mert most éppen arra lenne szükségem, hogy ott lakhassak kicsit. Persze aztán ki jönnék vissza a külvilágba, de kicsit lennék a saját kis világomba. Nos, ez a nap ma volt egy kicsit egy órát bent voltam s jól éreztem magam a lelkemnek kifejezetten jót tett. Bár a valóság is jó hely bár olykor zord s rideg. De most pont jó a kémény ház tetején éppen ugrál át egy cirmos cica a lemenő nap árnyékában. A fazékban rotyog a tészta a falról lehullót egy levél az égen halvány felhőtakaró vonul át. A nap éppen lemenőben van, a dallamok ezernyi szólamban tombolnak a szívemben. Forr, a tea víz lassan elkészül, a meleg tea aztán szerintem lepihenek, lehet, mert lázam van, s nem érzem, jól magam valahogy nem vagyok a toppon. Ez a fránya torokfájás mindig ki készít.