Mennyire sok érzelem van egy emberben. S mennyire sok fajta érzelem nyilvánul meg benne egy nap leforgása alatt. Fura szinte másod percről pásod percre váltóznak az érzéseink. Gondolataink sok minden külső tényező befolyásolja ezt. Bennem gyakran különös s meg magyarázhatatlan érzelemi vihar tombol, főleg ha zenét hallgatok. Belőlem elképesztően sok érzelmet-emléket vált ki.Főlleg az Amelie Csodálatos élete című filmnek a zenéje mindig eszembe jut a napsütés az, ahogyan a bőrömhöz ér a nap melege. Az ősz, ahogyan a fák hullajtják meg sárgult leveleiket. A tél, ahogyan egy játékos hó pihe az arcomra libben. A tavasz, amikor újra éled a természet. Az utcán játszadozó gyerekek. Egy idős bácsi harmonika játéka a metró lejárónál. A tenger a tavalyi nyár Trieseteben végtelen horizont a hajók a felhők egy kendő a szélben melyet éppen lefúj a Válunkról egy szerelmes csók. Egy macska játéka a lelógó zsinórral. Boldogság elmúlás magány. Emlékszel még arra, anyára, amikor nálad ettük a szemek levest s a macska fogó c filmet néztük? S utána a lépcsőházba eltöltött cigiző le ülős beszélgetésre? Én mindenre emlékszel, s már nem az hiányzik, hogy újra úgy legyen, mint régen, hanem maga a filingje . Azt gondolom sok mindennel, de főleg ezzel a dologgal vagyok, így hogy nem a barátság, hanem az együtt töltött időknek a filingje hiányzik . Ez az, amit sosem fogok vissza kapni, már mert ha vissza is kapnám, már nem lenne olyan, mint rég mert ez meg romlott. Ezért már csak az emlék maradt meg s eszembe sem jutott volna, ha éppen nem hallgatom azt a zenét, amit akkor hallgattunk. Nagyon sok érzelem van, bennem biciklizni akarok menni, suhanni a szélben, úgy hogy közben kendőmbe, kapjon a szél ereje hajamba is bele kapva én csak tekerek a végtelenbe. S nem törődök senkivel, semmivel. Vágyom már nagyon, hogy elmehessek vala hová messze csak egy napra, hogy feltöltődjek . Táncolni akarok az éjszakában a dallamok szárnyán énekelni vidáman ugrálni, dalolni, írni, olvasni egy erdő közepén lakni. Csak egy napra mennék vissza a Tornyomba, mert most éppen arra lenne szükségem, hogy ott lakhassak kicsit. Persze aztán ki jönnék vissza a külvilágba, de kicsit lennék a saját kis világomba. Nos, ez a nap ma volt egy kicsit egy órát bent voltam s jól éreztem magam a lelkemnek kifejezetten jót tett. Bár a valóság is jó hely bár olykor zord s rideg. De most pont jó a kémény ház tetején éppen ugrál át egy cirmos cica a lemenő nap árnyékában. A fazékban rotyog a tészta a falról lehullót egy levél az égen halvány felhőtakaró vonul át. A nap éppen lemenőben van, a dallamok ezernyi szólamban tombolnak a szívemben. Forr, a tea víz lassan elkészül, a meleg tea aztán szerintem lepihenek, lehet, mert lázam van, s nem érzem, jól magam valahogy nem vagyok a toppon. Ez a fránya torokfájás mindig ki készít.