A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. március 6., szombat
Most fogok meg örülni nem bírom elegem van abból h egyedül vagyok kész magadba fordultam. S most reményt is el vesztetettem komolyan én már nem hiszek semibbe s senkibe. Apáca leszek komolyan szebb életem lesz mint így. Ah nehéz az élet. Ráadásul most duplán van bennem egy csomó minden amit úgy ki írnék de nem tudk kellene egy jó kis baráti beszélgetés egy olyan emberrel aklibben maximálisan meg lehet bízni s akkor mindent meg értene . Am ugy van jó dolog is már egyáltalán nem kavar fel senki komolyan kivéve egyesekét de ő külön történet azt hiszem örökre meg marad a szívembe mint egy szép emlék amit soha nem fogok el engedni mert nem akarom mert szépek voltak azok az idők s nagyon sajnálom h túl fiatal voltam s nem tudtam úgy értékelni ahogyan azt kellet volna. De múlton kár rágódni valami miatt így kellet ennek történnie. Bár még nem tudom h miért? De azt is tudom h én is benne vagyok az ő szívébbe de ebből sose lesz semmi ezt is biztosra tudom szóval csak egy egy szép elmék ami soha nem fog egybbe forrni bár mennyire is szép lenne. Lehet nem is lenne szép mert mind ketten meg változtunk felnőttünk s mások vagyunk mint annó nagyon régen . Na mindegy most csak örlödni meg nyafogni tudok s azt nem akarok inkább megyek énekelni majd még írok .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)