Mily érdekes az élet rendet tetem az asztalomon s a kezembe ez a versike akadt.
Hermann Hesse
A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy kezét
Tekintetének fénye rám mered
De én nem félek nem bánt engemet
Fekete mélyben bukkantam reája
Magas csúcsokra csalogat ruhája
Mély álmaimból gyakran keltem én
Játszom az élet s halál ösvényén
S órákon át míg szívem fájt nekem
A hegyi útón lassan járt velem
És hűvös kezét állandóan tette ottan
Homlokomra és én – megnyugodtam!
Juhász Gyula fordította
Milyen érdekes hogy pont most akadt a kezembe milyen különös s egyben furcsa is …
