Nagyon sok minden kavarog bennem. Ma a teplombba az atya a családról írt s a szeretettről. Én úgy érzem hogy az én családomat ez fonja át lehet bármi baj bármikor mi sose adtuk fel se ahittünket se a szeretetünket olyan erővel szeretjük egymást hogy az valóbban erőt ad a családnak. S hitünk is nagyon erős mert bármi baj van Istenhez fordulunk s ő meg hallgat minket s mindig segít. Ez jó érzés mert egyszer azt mondtáák nekünk h attól vagyuk többek h hiszünk azoktól akik nem hiszenek. Én mindig szép s okos akartam lenni hasonlitgattam magam minden félle általam szebnnek s okosabbnak tarott lányokhoz. Aztán egy szép napon rá jöttem: Ezek a lányok nem szépek s nem oksosak vastag sminket hordanak s csak bambén mosolyognak h leplezék milyen csufak s buták s nem utolso sorbban lelki torzak . Bár ez lehet nekik fel sem tünik s ők meg csunyának tartanak minket akik rá juk szoltunk h ugyan már nem kéne még is éjféli misén mézes kalácsot enni. Mert nagyon bunkó dolog. S elve fel hábórító h végig rhögték az egészet tiszta gáz volt. De én inkább leszek csunya mint olyna mint ők mert tudom h hiszek s ez erőt ad nekem ahoz h minden akadályt le tudjak győzni az életbben sokat változtam az el múlt évbben sok hideget kaptam az élettől de ugyan akkor meleget is mert ezek a változások jók voltak jó iránybba terlenek a mainapig. Ez bizony jó érzés s fel tőlt s az i sjó érzés hogy vére olyan emberek vesznek akikel én is szeretek lenni akik nem oylan látványosan beszélnek ki ahátam mögöt. Visszont most megyek mert kezdődik a sorozatom s nem akarok le maradni róla mert erről nem lehet: )