A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. december 27., vasárnap
Nagyon sok minden kavarog bennem. Ma a teplombba az atya a családról írt s a szeretettről. Én úgy érzem hogy az én családomat ez fonja át lehet bármi baj bármikor mi sose adtuk fel se ahittünket se a szeretetünket olyan erővel szeretjük egymást hogy az valóbban erőt ad a családnak. S hitünk is nagyon erős mert bármi baj van Istenhez fordulunk s ő meg hallgat minket s mindig segít. Ez jó érzés mert egyszer azt mondtáák nekünk h attól vagyuk többek h hiszünk azoktól akik nem hiszenek. Én mindig szép s okos akartam lenni hasonlitgattam magam minden félle általam szebnnek s okosabbnak tarott lányokhoz. Aztán egy szép napon rá jöttem: Ezek a lányok nem szépek s nem oksosak vastag sminket hordanak s csak bambén mosolyognak h leplezék milyen csufak s buták s nem utolso sorbban lelki torzak . Bár ez lehet nekik fel sem tünik s ők meg csunyának tartanak minket akik rá juk szoltunk h ugyan már nem kéne még is éjféli misén mézes kalácsot enni. Mert nagyon bunkó dolog. S elve fel hábórító h végig rhögték az egészet tiszta gáz volt. De én inkább leszek csunya mint olyna mint ők mert tudom h hiszek s ez erőt ad nekem ahoz h minden akadályt le tudjak győzni az életbben sokat változtam az el múlt évbben sok hideget kaptam az élettől de ugyan akkor meleget is mert ezek a változások jók voltak jó iránybba terlenek a mainapig. Ez bizony jó érzés s fel tőlt s az i sjó érzés hogy vére olyan emberek vesznek akikel én is szeretek lenni akik nem oylan látványosan beszélnek ki ahátam mögöt. Visszont most megyek mert kezdődik a sorozatom s nem akarok le maradni róla mert erről nem lehet: )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése