Tegnap Bérma kereszt maimtól kaptam egy csodaszép dobozt, aminek a tetején egy tündér falucska van olyan szép engem elvarázsolt bele merültem a mókusok az,,,,,,,, fák tündérek birodalmába annyira tetszik meg különlegesnek is tarom azért is szerintem, mert egy nagyon külön leges lánytól kaptam, aki nekem mindig is egy fajta példaképem volt. Ezért is akartam h ő legyen a Bérma kereszt mamám:) Kaptam egy Rózsás haj gumit is, ami egyben kitűző is itt van mellettem s erőt ad a Jogi tételek meg tanulásához. Olyan szép s még illata is van, olyan jó illata van nem is piros ez inkább Bordó, de nagyon bele szeretem. Mindig mikor rá pillantok jó kedvem lesz, s úgy érzem, bármire képes vagyok s meg tudok csinálni bármit. Egyébként ezt mostanság gyakran érzem ennek több oka is van. Szerintem az egyik az, hogy pillangók keringenek a gyomromban. Ilyenkor minden könnyebb mondják. Elhatároztam, hogy nyafogás helyett összekapom magam s meg csinálom, amit kell. Anyukámnak sokkal, de sokkal nehezebb vizsgája volt s meg tudta csinálni akkor én is képes vagyok rá, hiszen neki sokkal, de sokkal nagyobb gondjai vannak voltak. Ráadásul egységileg sincs jól. S még is erőt vett magán s tanult meg csinálta. Már csak azért is meg akarom csinálni, hogy, lássa, hogy meg tudom meg akarom, s hogy velem ne legyen, gondja miattam ne idegeskedjen. Van éppen elég gond így. De mostantól csak jó dolgok fognak jönni, mert igyekszem ezt bevonzani persze a jó dolgokért tenni is kell. Hát teszek minden tőlem telhetőt meg teszek azért, hogy olyan eredményeket érjek, el amilyet akarok, s hogy ne kelljen pánikoznom a vizsga napján h, uh, ezt sem tudom azt sem. Nem vagyok, tökéletes sosem leszek, az nem leszek tökéletes nő se feleség, mint ahogyan tökéletes gyerek sem voltam. Az emberek nem tökéletesek, de én most ott tartok, hogy még is olyannak szeretem magam, amiben vagyok s végre elfogattam magam. Ami hossza évek harci voltak sok korlátomat ledöntöttem sok harcot vívtam (vívok) ön magammal s gyakran gondolkozom el h jó döntéseket hoztam, de mindig rá jövők igen. Mert az embernek olykor le kell döntenie saját korlátait ahhoz, hogy el, induljon az álmai útján. Azt gondolom ez egy remek záró mondata a mai blog bejegyzésemnek.
