Döntés?

Azt hiszem meg kaptam a jelet ha jó a jel akkor igen nem értem még tejesen de az üzenet lényege meg jött. Tegnap josóltatam s azt a tanácsot kaptam hogy hallgassak a szívemre. Én mindig így cselekszem sejtetettem hogy most is ez lenne a hejes út de ha a szívemre hallgatok félek hogy megint csalódok. De ugyan akkor az is ki jött hogy éppen itt az ideje annak hogy el engedjem a félelmeimet s végre irányítsam az életemet. Nos én úgy érzem hogy én irányitom részben az életemet bár nem tudom ezt el dönteni az biztos hogy nem álmodni akarom az életemet hanem élni s hogy kézen fogható dolgokat szeretnék el érni s olyan dolgokat szeretnék csinálni ami igazán boldoggá tesz s nem akarok többet vitázni vagy veszekedni. Meg akarom beszélni a dolgokat amik bántanak persze nem csak engem tudom. De sokkal jobb lesz ha le tisztázunk mindent. Leszedtem pár blog bejegyzést mert úgy érzem hogy nem így kel el intézni a dolgokat majd személyesen. Meg valóbban kicsit én is hibás vagyok a dolgokban de nem érzem azt hogy csak én mert nem ez két oldalú dolog. Na erről ennyit. Vissza térve a hallgassak a szívemre dologra nem tudok ráhallgatni mert az eszem azt mondja hogy Iluziókbban élek s hogy nem tudom mi a valóság s mi az ami már az álmaimhoz tartozik. Néha össze folyik ez akét világ számomra azaz lehet gyakran. De igyekszem figyelembe venni a valóságot s el különíteni az álmaimtól. Meg az eszem figyelmzetet hogy nem jó irányba haladok mert valóbban túlszokta agyalok dolgokon ez tény. S az is igaz hogy gyakran saját magamnak idézem elő a bajaimat mernem tudom hová tenni az érzelmeimet s mert nem tudom mit tegyek s mert most minden össze van benem kavarodva . De tudom jól hogy le fog minden tisztulni idővel.

Emlék

Már másodszorra kezdek bele ebbe a blog bejegyzésbe talán azért mert elég nehéz írnom . De úgy érzem hogy kell. Ma lenne 86 éves nagypapám aki sajnos meg halt 4 évvel ez előtt. Nagyon hiányzik nekem. Sajnálom hogy kicsi gyerek voltam s nem tudtam vele úgy beszélgetni ahogyan azt ma akarnám. Nagyon szeretem őt. Még mindig benem él elevenen mikor otthon voltunk Munkáson és az előszobában ült a fotelban s imádkozót. Nem tudom de ez a pillanat meg fogott akkor. Nagypapám mindig jól öltözőt úri ember volt aki mindig jött ment tett vett. Sokat tett azért hogy én Magyarnak születhessek. Persze ehhez a szüleim neveltetése is hozzá járul akik nem hagyták h ki vesszenek belőlünk ezek az értékek. Igazából várom már hogy haza menjünk remélem hogy ha nem is idén de leg későbbjővőre haza tudunk menni. Hiányzik a ház az emlékek a ház illata az ágynemű illata. Minden de ugyan akkor meg tudom hogy az emlékeken kívül más nem igen vár miket ott már. Nem csak nagypapám hiányzik hanem sok mindenki más is akik már nem élnek nagy bátjám, nagymamám,másk nagypapám és déd szüleim sajnos innen nem midnekit ismertem csak a nagy bátjámat akit szintén nagyon szeretem. Olyan gyorsan telik az idő s olyan hirtelen elvszi el az embertől azokat az embereket akik fontosak számára. Amikor haza megyünk elő jönnek az emlékek a régi családi történetek. Gyakran érzem hogy mikor ott vagyunk ők is ott vannak velünk sokszor beszélgetek velük persze nem csak akkor mikor haz megyünk hanem akkor is szoktam amikor itthon vagyok. Azért írom hogy haza nem ott születem de ott vannak a gyökereim így nekem az is haza a második otthonom. Azt hiszem nem írok többet mert elő jöttek az emlékek inkább hagyom hogy el sodorjanak most egy kisit. De le írom hogy bár tudom h te nem olvasod már de tudom hogy az égben fent meg hallasz hogy nagyon boldog születés napot neked nagypapa. S nyugodj békébe s örök szeretetben s egyszer majd találkozunk oda fent persze az még jó messze van de én hiszek abba hogyujra fogom látni azokat az embereket akik már nincsenek velünk....