Szépség relatív mindenkinek meg van a maga szépség ideálja. Van, aki azt gondolja, hogy attól lesz nagyon szép, ha magára ken 10 kilónyi sminket, műszem pillát és nagyon vastag alapozó réteget. Meg spékelve vörös rúzzsal és társaival. Felvesz egy igen csak mélyen dekoltált ruhát, amiből ki lóg a fél melle, mert olyan mélyen dekoltált. Aztán elmegy szórakozó helyre és csodálkozik, hogy a férfiak többsége csak arra hajt, hogy lefektessék. Én a helyében nem csodálkoznék, ha meg pont erre van szüksége, mert ilyen esetek is vannak, akkor meg ne sírjon a szája, hogy minden pasi csak ki használja. Ha ennyi esze van, akkor meg is érdemli egy részt, más részt meg sajnálatra méltó hogy ennyire nincs érték rendje bár kinek mi az érték rend. Én is nő vagyok, eljárok bulizni is a barátaimmal, de nem veszek fel olyan ruhát, ami nem meg felelő az alkatomnak. És nem kenek magamra hatrétegnyi sminket és púdert a hajam nem olyan beton kemény, amibe ha bele szállna, egy madár soha az életbe nem jönne ki onnan. Nem voltam soha sem könnyű eset és régebben olyan akartam lenni, mint ők. Mindig az volt bennem hogy majd egyszer elmegyek bulizni, mert „szépek” sosem voltam ez a fajta „mű nő” mert távol áll tőlem. Ráébredtem, hogy attól hogy magam szerint nem vagyok feltűnő nagyhangú harsány maga mutogató lány. Még is azt vettem észre ezerszer többet értem el azzal, hogy ön magam maradtam. Amikor elmentünk bulizni a lányokkal mindig voltak srácok, akik táncoltak velem. Hozzá tenném, hogy én buliba soha sem ismerkedtem, mert tudom, hogy annak ellenére, hogy én normális vagyok a pasik, akik többségében oda jöttek nem voltak azok. Soha sem értettem miért tatnak külön legesnek. Talán pontosan, azért mert ön magam maradtam. Hozzá tenném, hogy soha nem dőltem be annak a dumának, hogy „jaj de szép vagy” és aki ezzel nyitót ( később az internetes ismerkedés közeledte ) azt többnyire lepattintottam. De a barátom, akivel most együtt vagyok teljesen más hozzá állással állt dolgokhoz. Nem közölte egyből a fotóm alapján hogy az a te milyen szép vagy… uh, ettől mentem és megyek is falnak. Vette a fáradozást és meg ismerte a belsőmet is. Ennek az lett az eredménye, hogy 1 éve kicsit több, is mint 1 éve boldog pár kapcsolatban élünk. Mert fel fedeztük egy más lelki értékeit is. A külső szépség mulandó a hajunk megőszül az arcunk ráncos lesz a lányok melle szottyat és lógós lesz, na de fiúk most nem örülni, mert nektek más lesz szottyat és lógós:) Hát ezt az aprócska kis meg jegyzést nem hagyhattam ki. Tehát amit ezzel írni akarok az, hogy sokkal jobban meg éri ön magunknak lenni és a belő szépségeinket építeni. Persze a külső is fontos, de nem minden áron. Mert aki kívül szép, de belül üres az nem is szép igazabból. És aki kívül nem szép, de belül annál inkább, na, annak van szépsége lelki szépségek kincsek. És van a kettő együtt is, mert van, aki szép kívül belül meg okos is. Na de most azt hiszem mára ennyi minden éppen elég volt a lényeg az, hogy akkor is kell szeretni egy mást, ha már nem, leszünk fiatalok és szépek. A belső értékekre vigyázni kell és táplálni és azért a külsőnkkel is kell foglalkozni a jó ízlés határain belül. Bár kinek mi a jó ízlés.