A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. július 18., vasárnap
Ma voltunk templomban az atya a prédikációban el mesélt egy szép történetetek egy testvér párról. Mártáról és Máriáról amikor is vendégül látták az Úr Jézust Márta körbe ugrált az Urat ki szolgálta főzött mosót minden ház munkát teljesített Mária minden nap oda kuporodott az úr lábához s imádkozott. Egyszer csak ki borult Márta hogy miért van az hogy ő csinál mindent s még is Máriát helyezi elő térbe az úr vele szemben hol ott ő nem csinál semmit. Azt Fekete az Úr hogy nem a a lényeg hogy mit cselekszik egy embere hanem az hogy mi van benne az hogy legyen lelki élete s ne csak külsőségekre adjon . Nagyon tetszik ez a történet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)