2007. augusztus 14., kedd

Érzések burkoltan…

Most a lelkem fáj és szenved zokog attól hogy nem találja ön magát keresem az utamat az életbe de amikor azt hiszem hogy végre meg találom és fel sóhajtok hamar rá jövök hogy nem ez az út amit igazán járni szeretnék!
Ugyanúgy ahogyan egy vagy azzal a személlyel aki egy másod perce és egy hete voltál és ugyan úgy ahogyan egy vagy azzal aki egy másod perc múlva és a jövő héten leszel.
pont ugyanúgy egy vagy azzal aki az előző életedben voltál, azzal aki más élet időben élt, és egy vagy azzal aki száz év múlva leszel - a jövődnek nevezett életidődben. Mindig ön magunkat kell adni így mindig egyediek maradunk és külön legesek néha ez nagyon nehéz de meg éri mert a külön legesség ritka és egyedi kincs ami kevés embernek adatik meg.
Annak eldöntését,hogy igazi kalandba bocsátkozz-e, bízd a visszatekintésre: ha vissza tekintenél rá, örülnél-e,hogy bele vágtál,vagy annak örülnél hogy nem?
Én örülök hogy eddig mertem bele vágni a kalandokba merek élni és remélem hogy ez úttal is jól döntöttem …..