Egy vers

Ezt a verset még kisebb koromban írtam ami után meg néztem a 10 dolog amit utálok benned című filmet (nagyon szeretem azt a filmet szerintem nagyon jó film) Nos a film után szabadon én is meg írtam a saját utálat versemet még kisebb koromba kb lehetem 15-16 éves . 2 -3 éve írtam .

Utálat vers

Utálom a pillanatot amikor rám nézet szemed.

Gyűlölöm az a percet amikor meg láttam tekinteted.

Gyűlölöm ha fel hívsz s azt is ha nem

Utálatom végig szenved velem

Utálom a hajad s annak színét s illatát

Utálom a szemed s annak csilogóan szép színét

Utálom a ruháidat s azoknak édes illatát

Utálom ha hozzám érsz s azt is ha nem

Utálom a cipőd s ha át jár tekinteted

utálatom oly heves hogy rímet hányok tőle

Utálom azt a percet amikor meg láttad lelkemet

Utálom a szavaidat mert hallom a hangod még

Utálatom egyre hevesebben kerget téged

Utálom ha írsz nekem s azt is ha nem

Utálom a képedet mert el kel felejtenem tán

Utálom a hangodat mert még mindig a fülembe cseng

Utálom a lábad s annak méretét

Utálom a kezed mert oly gyengéden értél hozzám

De ebben az egészben még is az a leg szörnyűbb

hogy nem tudlak utálni téged soha sem már …..

Láncokkal harcolva

Nos úgy érzem mintha be lennék zárva s le lennék láncolva. A lelkemet valami rabul ejtetett s nem akarja el engedni. Mostanság aludni is nehezen tudok vagy nem birok aludni vagy rémálmaim vannak . Viszont egyre jobbak a meg érzéseim aminek örülök is s általában valóra is válnak (tapasztalat ) érdekes az élet lehet hogy igaz az hogy amit el gondolok azt bele vetítem a saját életembe s egyszer csak valóra válnak a dolog amiket szeretnék vagy nem szeretenék mert az ember akaratlanul a rosszat is bele vetítheti az életébe.

Bár ezeket a dolgokat nem csak mi irányítjuk. Most viszont megyek tanulni mert pénteken vizsgázok s még kell tanulnom rá hogy menjen a dolog.