2011. szeptember 21., szerda

Már jó ideje meg akartam írni, de nem tudom hol fogjak bele annyira nem egyszerű az biztos. Nos, hát az élet nem habos torta, de nem is olyan kegyetlen, mint azt mi emberek hisszük. Gyakran próbára tesz minket s igen olykor el is bukunk az akadályokban. De lássuk, be az sem lenne jó, ha mindent meg kapnánk azonnal. Igazából, de sokkal jobb lenne, ha nem lenne ennyi probléma s az is, ha az emberek boldogok lehetnének. De mindenkinek fel kell fedeznie a mindennapokban az apró boldogságokat is. S úgy alapból, ha baj is van tudni, kell mosolyogni meg vidámnak lenni mindent meg lehet oldani, nincs olyan gond, amit ne lehetne. Én úgy érzem, alapból jól érzem magam a bőrömben főleg, most mert most aztán, hú de jó formában vagyok J Meg jó kedvem is van meg boldog is vagyok, J Akár hogy is van ez néha nehéz, de túl kell tudni lendülni a nehezebb időszakokon is. Egyszer csak könnyebb lesz meg jobb.

Elindult a Főiskola szeretem, nagyon tetszik is igaz egy két órát szívem szerint hanyagolnák, de hát nem lehet. Nem baj azokat is túl lehet vészelni. Ma életemben másodszorra aludtam el egy órán, azaz ez előadás volt. De nagyon ciki volt, mert le eset az asztalomról az üvegem, ami tele volt vízzel még szerencse, hogy nem ültem nagyon szem elöt utána jól meg is húztam magam. De tanár legalább jó fej volt J S nem direkt volt, na. Egyébként meg elég nagyot csalódtam valakibe. Olyan régen koppantam már hogy kezdtem el felejteni, hogy óvatosnak kell lenni. S nagyon nem szabad mindenkiben meg bízni, mert az ember koppan, s azt fel kell dolgozni, amihez idő, kell. Főleg ha napin nap rá tesznek még egy lapáttal. Utálom nagyképű beképzelt embereket ráadásul úgy, hogy nagyon nincs oka arra, hogy elszálljon magától. Ez annyira gáz szerintem már, mint én ezt sose bírtam. Lehet nekem is nagyképűnek kéne, lennem s jobban érvényesülnék. Áh de hogy át menteileg lehet, lennének olyan barátaim, akik azért vannak velem, mert ezt s azt hisz rólam. De ezek nem tartós barátságok. S szerintem nem szép dolog úgy bele rúgni a másikba, ha már nincs rá szükség s odébb állni. Ez az, ami idegesít, hogy lehetnek új barátok, de nem hiszem h ennyire drasztikusan hátat kéne fordítani másoknak. Jaj és lehet ezt a bejegyzést most lesz, aki magára veszi, pedig nem róla szól. Annyi bajom hogy kezdem nagyon unni azt, hogy mindenki csak ki használ, s át gázolnak, rajtam nekem ebből elegem van most ott tartok, hogy nekem kell valaki, aki itt van nem ott, hogy én legyek ott mindig mindenkinek. Nem leszek, azoknak vagyok itt, akik nekem is itt vannak azoknak, nem akik azt hiszik, ismernek, de nem. S azoknak, sem akik hátba támadtak szóval lássuk be sokkal jobb lesz nekem, ha itt és most többet mondjuk szóba sem állók ezekkel az emberekkel. Akkor, sem ha ők keresnek engem. Mert csak az energiámat szívják el, amiből nekem sincsen sok mostanság. Na, nem baj most hogy ezt ki írtam magamból sokkal jobban érzem magam. Jó hát még mindig rohadttul mérges vagyok, mert uh, ez kiakasztott. Meg mert ez csak negyede a történéseknek… De akit érdekel, annak leírom magán levélben, de publikálni nem fogom. S ami fix, azaz hogy meg hívós lesz a blogom. Tehát aki akarja olvasni az, küldjön nekem valami jelet. S kap meg hívót azért lesz meg hívós, hogy csak azok olvassák, akiket én is akarom, hogy olvassák, akiket meg nem azok ne. S persze azért is, mert most nagyon mérges vagyok… Remek, de már csak a holnapi napot kell túl élnem aztán pihi J S ki kell agyalnom hogyan, fogom túl élni, mert ez így ne jó… Na, mindegy… Mindig van valami kis nyomorom de most erősen hatnak rám külső tényezők is amik nem velem kapcsolatosak de engem is érintenek elégé… S nem tudom hová tenni mert nehéz ez a szitu.. Nem tudom mi lesz, na…

Más: Elvitték a teknősünket, Emilit… Hiányzik furcsa, hogy nincs itt… Felfedeztem egy új énekes nőt nagyon szeretem, a dalait majd róla írok holnap bővebben. De mára elég volt ennyi…