2009. október 9., péntek

Még mindig szomorú vagyok mindig elő jönnek a régi emlékek túl sok zene köt az emlékeimhez amiket szeretek s nem is akarok el engedni s rá jöttem nem is kell. Mert ugyan úgy hozzám tartozik a múltam is mint a jövőm is s jelenem is s az itt és most vam is. Persze milyen jó volt kis gyereknek lennem sokkal kevesebb volt a rossz emlék. Az első csalódás az a gyerekeknek életében mikor meg születnek el hagyják a biztonságos pocakot. Bele születnek egy zord s rideg világabba.
Ami nem mindig jó. Persze ez a szülőktől is függ milyenné alakítják a gyerek lakó hejét de sajnos a szülők nem tudják őt óvni nagyon azoktól a dolgoktól amiket meg is kel tapasztalnia hogy tudjon élni s meg tudja állni helyét a világabban de talán ez így jó nem tudom. Most csak azt tudom h elégé magam alatt vagyok s szükségem lenne egy baráti beszélgetésre egy jó tea mellet egy hangulatos teázóbba. S végre le tisztázni a kételyeket is bár ezt csak azokkal tudnám akik felé van. De ehhez meg nincsen bátorságom de ez két oldalú dolog. S még is vissza húz a szívem. Én nem tudom mi lesz vagy mi nem de kicsit jó nagyon bele fáradtam mindenbe. De komolyan s elegem van mindenből s mindenkiből. S nem tudok mit kezdeni üres ígéretekkel sem. Akkár mennyire is akarok rá kel jönnöm h nem lehet. Már törték össze az álmaimat valóbban akaratlanul de nem akarok több ilyen hibába esni h saját magam álltal fel épitet világabba élek aztán koppanok. Nem akarok. De hol valós "herceg" lehet rég el ment s vissza sme jön vagy nem létezik vagy nem tudom. De komolyan arra is gondoltam h apáca leszek szerintem nagyon szép hivatás egyben igen nehéz is. De Isten az egyetlen aklibbe tudom hogy soha nem fogok csalódni soha mindig lesz s van. Igazából hálásnak is kell lenem mert el indultam egy úton az álmaim felé. Musical salibba járok éneklek tanulhatok. Biztos családi hátterem van szeretettbe élek még hozzá egy nagyon erős szeretetben s egy meleg otthonba jövök haza én soha nem menekültem itthonról sőt engem nem lehet nagyon ki mozdítani mert szeretek itthon lenni. Pontosan ezért harmónia szeretett. S jó itthon lenni biztonságbban. Most a Európa Vissza vár című számot hallgatom. Amit a Napoleon Boulevard énekel amiben az adura hogy egy 20 éves zene kar akik most álltak össze újra ha bele gondolok. Én akkor tájt születtem meg s most hallgatom őetk s tejesen bele vagyok zúgva nagyon tetszik . Erről a dalról mindig Munkács jut eszembbe s rá jövök h hiányzik nagyon. Nagy papám is minden ami ott van s oda kött. Minden egyes emlék ami mára már csak emlék. Na de folytatva a zenéről szóló gondolat menetemet. Szerintem sokkal jobbak régebbi zenék mint maiak én nem is nagyon hallgatok "mai zenét+ többségük sajnos csak tuc tus s üresek. Semmi érzés csak egy kaptafa az egész . S igen kevés a kivétel. De arra is rá jöttem h rossz Korbba is születtem. De azért szeretek ebbe Korbban élni mert végül is jó . Ha s Korbban születtem volna lehet akkor azt mondanám h rossz korba születtem. Ki tudja? Valamiért ide d születtem valamiért ezeknek a dolgoknak kell velem történnie. S lehet valaki vár rám s lehet a megoldás az én kezemben van csak akkor egyet kérek egy jelet egy olyan jelet ami biztos útra terel semmi mást és én nem fogok meg ijedni tuti. Csak tudjam h vissza jelzés pozitív lesz. Na megyek aludni mert itt esek össze lassan.