Amikor meg születtem nagyon örültek az érkezésemnek. Második gyermekként láttam meg a napvilágot ugyan is van egy nővérem. Nővérem áldott jó kislány volt sose sírt, ahogyan anyukám fogalmaz, ott nem is lehettet tudni, hogy baba, van a háznál. Bezzeg nálam én folyamatosan bőgtem, de, csak azért mert folyton éhes voltam akkor is, ha már meg kaptam a napi kaja adagomat.  Gyakran úgy aludtam el, hogy a kezemben volt a cumis üvegem. Amikor el akarták azt venni ismét hangos bömbölésbe kezdtem, Amikor KB 1 éves voltam kaptam egy macit ő volt életem első macija a nagymamától onnantól kezdve az lett a kedvenc kis plüssállatkám, főleg azért mert ha meg nyomtam a hasát csipogót. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a tulajdonságát a macinak a környezetemben élők is annyira élvezték, mint én, de engem lekötött és nagyon meg szerettem. ám egy nap beköszöntött a maci végzete ugyan is kiesett a kezemből az útest közepén és szegényen át hajtott egy kegyetlen motoros pont a nyakánál amint felfedeztem a maci hiányát ismét hangos bömbölésbe törtem ki.

Szerencsére meg lett és pár öltéssel édes anyám meg gyógyította őt. A macis korszakomból kinőve úgy gondoltam Fodrász leszek ezért az össze barbimnak levágtam a haját és azt gondoltam majd visszanő. Ennek  a korszakomnak főleg a nővérem örült, mert az ő babáinak is levágtam a haját. Nővérem ekkor döntött inkább a le gózás mellet, mert az engem annyira nem kötött le ebből kifolyólag nem is tehetem kárt benne.  A Fodrszas korszakom után pedig színésznő akartam lenni mindig elvettem anyukám smink cuccait belebújtam a ruháiba, a cipőjébe és szerepeltem. Már az óvodában is ki állítottak mondván milyen ügyes vagyok. Persze akkoriban ez csak egy fajta gyerekkori hobbi volt. Aztán később, amikor el kezdtem iskolába járni kicsit komolyabbra fordult a dolog el kezdtem komolyan foglalkozni a zenével és az énekléssel. és bele szerettem a musicalek világába is. Az a dolog, amibe ki tudtam teljesedni, mert itt igazán ön magam lehetem le számítva azt, amikor áriákat kellet énekelnem azt annyira nem kedveltem.  Majd a barátaim hatására abba hagytam a hangképzést… Mára már felnőtt fejjel ezt meg bántam döntésemet. Felnőtt fejjel hát igen azt gondolom el jutottunk a jelenlegi énemhez. Továbbtanultam a Gími után sok új embert ismertem meg. Sok barátot is szereztem a Főiskola alatt majd beköszönt az életembe az a bizonyos nagy szerelem is. Minden tökéletes volt. Aztán egy szép Augusztusi napon minden elromlott  a szerelem el múlt. Én pedig darabokra hullottam legalább is akkor ezt gondoltam azt hittem itt a világ vége aztán a családomnak és a barátaimnak köszönhetően össze szedtem magam és rá jöttem sokkal erősebb vagyok, mint én azt hittem. Most már teljes mértékben jól érzem magam a bőrömben, hiszen az igazit elhagyjuk a többiért a többi igaziért, ahogyan monda ez a remek mondás is. … Ez az időszak remek volt arra, hogy meg ismerjem ön magam. és nyitott legyek egy új kapcsolatra. De lássuk, csak milyen is vagyok én, na, milyen?  Kicsit szétszórt kicsit szeleburdin nehezen nyitok az emberek felé és kevés embert engedek igazán közel magamhoz. Ugyan akkor kicsit örült is, és noná hogy minden hülyeségben benne vagyok le hengerlő a humor és amint látszik igen csak szerény is … .  ugyan akkor igazi művész lélek vagyok mély érzésekkel és nagyon nagy akarattal és kitartással. Olykor talán kicsit hisztis is vagyok, nem dehogy én sosem hisztizek és egy cseppet sem vagyok krónikus sem. Viszont akaratos és dacos annál inkább.  Hajlamos vagyok az álmaimban élni, de minden erőmmel azon vagyok, hogy az Álmaimat valóra váltsam, azt gondolom, nagyon jó útón haladok a céljaim és álmaim felé. Az hogy hajlamos vagyok, álomvilágban élni nem fedi azt, hogy ott is élek.  Nem szeretem, ha szórakoznak velem és könnyen el lehet veszíteni is engem. Nem csak meg szerezni kell, hanem meg tartani is. Szeretem, ha őszinték velem és tudom, mire számíthatok, nem bírom, a sunyi kétszínű embereket a hideg ráz ki tőlük.  Elvont vagyok és nagyon elborult volt, aki azt mondta rám h beteg vagyok, hogy szerethetek ennyire külön leges dolgokat. Imádom fel fedezni az elhagyatott helyeket szeretek fotózni és írni is. Imádom, a színházat én nekem ez az igazi szerelmem van, amiben sosem csalódhatok, és úgy érzem annak ellenére, hogy néha meg feszített a tempó imádom, és ezt akarom csinálni még vagy száz évig.  Sok minden kavarog még bennem, de azt gondolom, a többi maradjon az én titkom. Egy nő attól nő, hogy vannak titkai. Nagyon sokat tanultam magammal kapcsolatban ön magamról az elmúlt pár hónapban. Soha életemben nem éreztem magam ennyire jól. Pláne hogy úgy gondolom, amit akartam, akit akartam azt megszereztem. Hiszem, hogy meg is tartom, hiszen meg érdemeljük a boldogságot. Ehhez még annyit, hogy ha az ember nem tudja le zárni a múltat és nem tud, nem akar továbblépni, hanem csak a saját sebeit, nyalogatja az nem foga építeni ön magát. Túl kell lépni meg kell tanulni elengedni valakit, ha igazán, szereted, akkor el fogod tudni engedni, ha nem akkor önzőség. És igen lehetsz utána is nagyon boldog csak nyitottnak kell lenned és nem a másik embertől kell várni a boldogságot, hanem saját magunktól. Nem azért kell boldognak lenni, mert éppen van valakik én például egyedül is boldog voltam amint meg tanultam ezt a leckét is. Az meg hogy utána másképpen alakultak a dolgok az meg nagy szerencse. Őszintén szólva egészen más ez a dolog, mint az eddigiek sokkal másabb minden más minden új és én nem félek. Sőt ami nagyon jó az az, hogy legyőztem ön magam. Nincsenek kényszerképzetek nincsen féltékenykedés boldog vagyok. Remélem, hogy ez így is marad és minden rendben lesz és kételyek nélkül minden rendben lesz.