Igen igen akarom el döntődtem hogy akarom ezt akarom csinálni egész életembe ezért élek hogy ezt csinálhassam ez lesz a szenvedélyem a hobbi s a munkám is egybe amit imádni fogok . Ez a színház imádom minden egyes szereplőjét ennek a csodálatos helynek imádom a színészeket mert olyan élmény nyújtanak nekem amitől teljesen fel töltődők s ki kapcsolod a zord valóságból s abba a pár órában egy teljesen másik dimenzióban vagyok . Egy hely ahol minden meg történhet nincsenek határok a képzelet világa s a valóság eggyé olvad szól a zene ének tánc minden amit csak el tud képzelni az ember a színészek játszanak a nézők meg tapsolnak s kifejezik azt hogy tetszet nekik az elő adás ennél nagyobb öröm nem is kell egy színésznek a nézők el ismerése s a vas taps a melytől zeng az egész színház terem ennél már csak az szebb ha állva tapsol a közönség. Voltam s leszek is még ott tudom mert érzem s tudom hogy el fogom érni amit szeretnék mert el akarom s mert teszek is azért hogy el érhessem amit akarok csinálni el döntöttem igen már tudom miért születtem meg s azt is hogy hol a helyem a valóságban is tudom nem csak az álmaimba. Bár olykor kiborulók de aztán fel töltödök energiával s élet kedvel s újra látom értelmét az életemnek aminek mindig is volt meg van is értelme csak olykor annyira el nyomja a valóság súlya hogy az ember nem veszi észre az élet apró kis örömeit amik igen is sokat számítanak ha az ember padlót fog . Igaz akkor a barátokra is nagy szükség van. De főként a családjára van szüksége az embernek nekem meg van adva a stabil családi hátér s ha bármi bajvan rájuk tudom hogy mindig számíthatók s ez nagyon jó érzéssel tölt el : ) Mára záróm soraimat mert kicsit el kalandoztam a színházi dolgoktól s megint elég kuszák lettek ezek a sorok na de sebaj ez már csak így szokott lenni : )
A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2008. január 25., péntek
Pár sor a hét eseményeiről
Az el múlt pár nap kicsit érdekes volt tegnap ki húzták az egyik fogacskámat amit még 7 éves koromba szúrtak el s annak a levét most ittam meg na de sebaj remélhetőleg most már nem fog fájni mert rengeteget szenvedtem azzal a foggal. Ma este megyek színházba a Párizsi Élet című musicalt fogjuk meg nézni . Én már láttam tavaly a premieren ott voltam s akkor tetszet is alig várom már az estét: ) Ja igen a blogomat vissza formáztam eredeti állapotában mert valahogy nem tudtam meg békélni ezzel a pirosas bloggal. Úgy hogy marad a lilás blog : )
Olyan csudi jó hogy süt kint a nap végre már kezd jó idő lenni úgy látszik jön a tavasz végre végre végre: ) Szerintem most kicsit le pihizek mert nagyon el fáradtam fárasztó volt ez a hét s még nincsen vége mert reményeim szerint a hétvégém is jó lesz : )
Ui: továbbra is imádok énekelni : ) : ) S Reményeim szerint hamarosan el kezdődnek az ének óráim is : ) Alig várom már hogy teljes hang erővel énekelhessek s át adhassam magam a zene Angyalának Eriknek az az Fantomnak Operaház fantomjának . Imádom azt a filmet s azóta is az a mániám hogy a mi tükrünk mögött is van egy titkos alagút ami levezet egy rejtet pince helységben ahol is ott lakik Erik heheh : ) Jó is lenne : )