Egyre jobban azt érzem hogy kezd ki csúszni az életemből egy nagyon fontos dolog. És az a biztonság ami eddig meg volt most kezd eltűnni és kezdek félni mert nem tudom mi lesz így velünk a családommal . Egyébként most ezt sokan nem érthetik a miről írok mert senkinek nem fejtettem ki de akit érdekel meg aki fontos az úgy is meg tudja. Csak annyit tudok publikálni talán hogy elég nagy gáz van és nem tudom mi hogyan fog alakulni. De ugyan akkor meg igyekszem pozitív lenni és meg keresni a megfelelő meg oldást . Igyekszem hinni valamibe kapaszkodni remélem hogy erre is lesz megoldás mert ha nem én nem tudom mit fogok csinálni komolyan. Szóval most kicsit feszültebb s idegesebb vagyok s talán olykor meg gondolátlan is mert egyszerűen keresem megoldást hogyan tudok segíteni a családomnak. De kezdem azt érezni hogy ebbe bele roppanunk. Nem tudom de azért fő a pozitív hozzá állás mert nem szabad hagyni hogy a gondok le győzzenek . Azt gondolom h talán még ha most nem is érzem ezt de ha össze szedem magam kicsit akkor újra erős leszek. És támaszt nyújthatok másoknak s segíthetek én is. Csak most nagyon elfáradtam s fel kel dolgoznom nekem is pár dolgot . Azt is hogy most kell felfogjam ez már nem "barátság " ez már nem is lesz az. Mert én köszönöm de ebből nem kérek többet így . Szóval én többet nem fogok írni neked keresni téged igen én itt és most pontot tettem ennek a " barátságnak " a végére. Erre a gyerekes játszadozásra és a sok minden másra sem vagyok vevő. Nincs időm azt hittem felnőtt emberek módjára meg tudjuk beszélni a dolgokat de tévedtem. Ha játszani akarod a dacos kislányt tedd azt de én már nem leszek itt neked. Sőt másoknak sem mert be zárult a jótékonysági irodám már nem hagyom h át gázoljanak rajtam mert betelt a pohár. S igen jobban érzem így magam. Meg hát én eddig mindenkinek itt voltam . De mikor nekem kellet valaki akkor kb nagyon kevés ember kivételével mindenki azt mondta hogy bocs nem érek rád. Hát ezekre az emberekre én sem érek rá.
Más: Haza felé ma azon beszélgettünk a lányokkal hogy az emberek többsége a szívére vagy az eszére hallgat? Én úgy vagyok vele hogy általában 3 nézzük egy mást az eszem ,a szívem, és én. Majd ez a három dolog veszekszik bennem hatalmas viták érzelmi hullámok . Majd dönt a szívem. Mert én ilyen ember vagyok szívemre hallgatok még ha olykor rosszul is sülnek el a dolgok de hallgatok rá mert tudom h őszinte s tiszta. De ugyan akkor bennem van az is amit az eszem mond. Mert még is csak ott motoszkál bennem. De mindig el nyomja a szívem hangos dobbanása így csak azt hallom meg. Aztán ott vagyok én is mert magamra is hallgatok. Összegezve bonyolult vagyok s sokat dillemázok mindig de a szívem dönt. S ez így van rendjén még akkor is ha olykor fáj s eltörik. Most viszont megyek a jó öreg Tollas bálba : )
